Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - Károlyi Amy: Keats fordítása közben (Vers) - Wöeres Sándor: Tenebrae (Vers)
KÁROLYI AMY KEATS FORDÍTÁSA KÖZBEN Mint akit dajkaságba adtak fakó, szikár és köves földre, háttal a mediterrán napnak, zömök az ajtó, kicsiny az ablak. Meg ne rettenj, idegen gyermek! Azért a tücskök énekelnek. Keleti szélnek ostor az éle, de fényesebben kél az újhold s tündérség a békák zenéje. Ifjú férfi, római halott, kit dajkálva szóra biztatok, szájadból barbár zene szól, a déli babérfák alól cimbalom peng, és dong a dob. Ködben, smaragdban húgod lehettem, szárazság-verte nyári kertben cikáda-hangú anyád vagyok. WEÖRES SÁNDOR TENEBRAE Csont-moszat sarjadoz a fehér sivatagban, meddő nászban fekve az éggel összeforr, mint legyűrt lány hanyatt, arc-oldal és sasorr eltemetett fakó érmeken a romokban, kis fém-hazák ezek, s uruk nem jő ki mostan, körülzárja kihűlt értelmű betűsor, százlábú elefánt a porhullámfodor s a múlt rejtelmein győz minden pillanatban. Eh! hol a rejtelem? Ott ég a gyötrelem márványba kalapált derűs szájszögleten, s mint tenger fojtja meg a királyi szakállat. 6 Éj és nap hánytató komp-ringásába árad a teremtő ige fonákja: „Ne legyen.” S a hallgatag Halak átlengik e hazakat.
