Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - SZEMLE - Szép versek 1963 (Szabó Erzsébet)
Kiadó hozott létre. „Sok pozitívuma mellett elsősorban alkalmat teremt, ahol az olvasók meggyőződhetnek arról, hogy a ma költői őszintén, róluk és miattuk írnak, felelős sorsvállalással, komoly művészi színvonalra törekvő igénnyel.” (Baranyi Ferenc) Az 1964-es könyvhéten ajándékkönyvvel lepte meg a versbarátokat a Magvető Kiadó. Az 1963-ban megjelent versek válogatását adta Szép versek címen a kör tagjainak kezébe. A kötet az idősebb generációtól a legfiatalabbig tartalmaz minden, jelenlegi irodalmunkban számottevő hellyel bíró költő alkotásaiból néhányat. Izgalmas képet ad több mint négyszáz oldalon arról, ami a legintenzívebben tükröződik vissza lelkűnkben ebből a mozgalmas korból. — A kapott kép rendkívül biztató. „Élő költőink a felfedezés izgalmával, az örök nyugtalanság okát kutatva, az emberibb világért hadakoznak, miközben szép verseikkel tanítanak és gyönyörködtetnek.” A kötet tematikailag természetesen rendkívül szerteágazó. Talán néhány kiragadott példával — esetleg nem is mindig a legjellemzőbbekkel — sikerül megközelítően hű képet adni líránk e köteten keresztül szűrt arculatáról. Helyet kap a kötetben a közéleti líra — és nem is kisszámban. Ezek közül szeretnék néhányat kiemelni, anélkül, hogy az értékelés igényével lépnék fel. Nagyon „életszagú” Illyés Gyula Mozgó világ c. szép verse, amelyben a „puszták népének” arról a megváltozott életéről ír, amelyet ma már a villany ragyog be s a táskarádió tesz hangosabbá. A régi élet „szimbólumai”, a rozzant házak helyébe ma már képletesen és reálisan is új, modern házak kerültek: ... A hosszú béresház, a félig földbe süppedt is, elsüppedt örökre. El a csupa-sár, csupa-lárma cseléd-istálló, a nőéi bárka. Béke reájuk. Mély sodrású, őszinte érzésektől fűtött Váci Mihály: Miránk hasonlíts, kommunizmus c. költeménye. Mintha csak azért íródott volna, hogy rácáfoljon az alkalmi vers egyre pejoratívabbá váló értelmezésének jogosságára. Váci a párt- kongresszus alkalmából írta, amelyen mint párton kívüli meghívott vett részt. Sokak elképzelését, igényét fejezi ki a költő kommunizmushoz intézett felszólítása: miránk hasonlíts! — de bizonyítja azt is, hogy mi valamennyien nemcsak követelünk, tenni is akarunk érte: Vigyázz, nyissad szíveinket, emeld arcunkat, ragyogj minket. A csillagokig terjedezzél! De kik szívében gyökereznél, ha nem miénkben? Gyökereddel szíveinket fogd — né ereszd el! Ugyancsak az internacionalizmus kap hangot Garai Gábor: Éhség c. költeményében, amely szigorú tárgyilagosságával lázit s „a jóllakató világforradalomért” kiált. Nálunk már csak fogalom az éhezés, de a költő tekintete a távolba (vagy nem is olyan távolba) néz: az emberek közül „60 százalék / soha még / nem tolta el a tányért, hogy: elég! / Nincs képzete a jóllakásról!” Évente 9 131
