Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Csordás János: Turistaszemmel Göcsejben
lépj be, ez egy „megkésett angyali üdvözlet” — tréfálkozom vele. S odabent: a hűs, öreg helyiségben üvegsör, szódásüvegek, gyümölcslé és kékgálic, mosószappan és bakancsszíj, kenyér és borotvapenge, mosópor és ecet jellegzetes egyvelege. S a bolt, azt hiszem, egész nap nyitva, a tisztes falulakók szolgálatában. Udvarias, de riadt tekintet a boltcsasszonyka arcán, a riadtság „ide- genségünknek” szólhat, de barátságos arccal igyekszünk feloldani a meglepettségét. Citromszörp nincs, tovább megyünk, le a völgybe, majd az erdőszélre telepszünk. Tőlünk délre 4—5 ház az erdős domboldalon. A magunkkal hozott hideg turistaebédet elfogyasztjuk, s az egyik udvar kerekes-kútjából húzunk vizet. Azt mondják a „szesztestvérek”: „Jó víz és rossz bor nincs!” Hát vám jó víz, higgyék el, itt Gomibosszegen jó vizet ittunk. Hamarosan négy diák telepszik körénk, de egy ideig csak körülöttünk „sünidörögnek”. Három kislány és egy fiú. A lányok VII—VIII. osztályosok lehetnek, Értelmes, nyílt a tekintetük, beszédjük úgyszintén. Felnőttekre tartozó falubeli történeteket mesélnek, egymást kiegészítve, kijavítva, hogy a történet kerek és hiteles legyen. Helyi népdalok eléneklésére noszogatjuk az egyik jóhangú kislányt, de vég'ülis elmarad az énók, mert az epikus történetek tovább folynak. Űtitársam zárt, konok arcokat várt, így készült fel a „göcseji útra”, korábbi ismeretei szerint erre készülhetett fel. S éppen az ellenkezőjét tapasztalja. Valami büszke lokálpatriotizmust érzek. Göcsej mégsem a régi, a hajdani rosszalló jelzőt már nem is illik kimondani ... Az erdőben bükk és cserfák, tiszta az aljazat, elég sok a gomba errefelé. Arra gondolunk, hogy nemcsak exportcikk lehetne ez, hanem a majdani idegenforgalomban, melyből hihetőleg Zala is részesedik, egyszer talán akadnak nemcsak vadászó, de gombászó turisták is. akik a leendő göcseji stílusú (talán mégiscsak van ilyen stílus) kisvendéglőkben ezen a tájon a magukszedte gombát jó magyaros módon elkészíttetik. Vannak vadásztanyáink, halásztanyáink, van alföldi „gulyáslevesünk”, miért ne lehetne — az optimizmusra mindig hajló magyar turista szerint — gombacsárdánk, gombavendéglőnk! Űtitár- sammal együtt szinte odaképzeljük a faluszéli erdők mellé a szalmatetős, tor- nácos „gombaházat” a portálra festett ízléses vargányával. Hogy teljes legyen a gondolatsor, a reklámot is el tudjuk képzelni, igaz, ebben segít egy olaszhont járt ismerős elbeszélése, aki szerint a külföldiek számára az idegen- forgalmi propagandát a benzinkutaknál bonyolítják le jórészt, adva a benzin mellé egy-egy prospektust is. 4. Nova felé és Nován Petrikereszturról kitűnő bilumenezett út vezet Barlahida mellett, Zágor- hidán át Novára. A folyton terjeszkedő egykori járási székhely keletnek egyre lejjebb húzódik a Cserta völgybe és Zágorhida felé. A széles, kitűnő műút egyenest Nova központjába vezet, neki a műemléknek is szép és értékes, barokk díszítésű, Dorffmeister freskóival ékített templomnak. Ez a kitűnő út a templom mellett húz el, elkerülve a régi „Szurkos-szer” dimbes-dombos útját, Lenti felé. De megállunk Nován, nem is egy órára, hanem két napra. Van itt érték, amit az utazó szemre vehet. 100
