Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Békefi Antal: Egy elfeledett históriás énekmondóról

romlásáról gúnyos kárörömmel emlékszik meg), az asszonyok divathajhászása azok a bűnök, melyeket elhagyva, a múlt dicső példaképeit követve, felvirá- gozhatik még hazánk.

III. énekében a Székesfeiérvár veszésérül váló históriádban a vár elestével együtt elmondja fogságba esését, figyelmeztet a törökök álnokságára, majd kimondja, hogy az országot csak a magunk országos méretű összefogása és harca szabadíthatja fel:

III. 123—124. Országul magyarok kell vala támadni,

Ily jeles helért mindnyájan indulni!

Az más szájával nem kell vala enni, íly jeles helért mindnyájan indulni!

Régen idején s mindjárt építeni,

Tavasszal, böjtben es hozzákezdeni,

Magunk körminek kell vala itt kopni,

Ügy árnyékában kedvesen nyugodni.

Egyik leghosszabb éneke (507 sor) a „Szinán és Ibrahim basa idejében lett tatár rablásról való história”-ja két részre oszlik. Első felében felvázolja a történelmi hátteret, újra megemlítve hibáinkat, melyeket a bujasággal ß részegséggel egészít ki, elmondja Győr pártoskodás miatti elestét, majd így írja le tájunk pusztulását:

X. 39—41. Nótája: Az Cyrus énekére

Azon megröttene egész Németország,

Mind futni indula az szegény magyarság,

Elfelejtvén vala nálunk tánc s mulatság,

Mert elkele tőlünk az jó oltálomság.

Rútul elrablalék akkor Sár kétfelé,

Vértes, Bakony alsó és az fölső része,

Sokoru kétfelé és Pápa vidéke,

Jó Rábaköz vészé és Kemenes földe.

Jeles roppant faluk s várasok égének,

Csallóközzel együtt mind füstben kelének,

Nagy sok ezer rabot tatárok nyer ének.

Édes nemzetünkkel rakodván térének.

Énekének második része a „Secunda pars” a szemtanú hitelességével számol be a tatárok szörnyű kegyetlenségeiről:

X. 60. De mind Fülekig is járkálván érének,

Sok szép nemes asszonyt az útban leiének,

Futásban, mentekben kocsikon érének,

Íjastul-fiástul kik mind rabbá lének.

64. Nagy sokat közülük vadak megevének,

Sok vén embernek torkok metszetének,

Sok sebessek pedig lovakrul dülének,

Csapáson mászkálva széjjel fötrengének.

69. Megrontanak rútul sok gyönge szüzeket,

Sok szép ifjú népet és szép menyecskéket,

Jámbor asszonyokat s elvegy özvegyeket,

Házasságban levő sok szerelmeseket.

92