Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Békefi Antal: Egy elfeledett históriás énekmondóról

Adjuk át most a szót énekeinek, melyekből a szemtanú hitelességével tárul fel előttünk a kor magyarságának élethalálharca, emberfeletti küzdelme. A sorokon átsüt a rabbá vált magyar végvári vitéz érző, emberi szíve. A benne feszülő hatalmas energiákat, életösztönét írásaiban, énekeiben vezeti le. A 133 levelet tartalmazó énekeskönyv sorsát nem ismerjük, hazak erűié: ének útja rejtélyes. Csak azt tudjuk, hogy megírása után 102 esztendővel Wathay nővérének dédunokája, Polány Sándor kötteti be Kőszegen, mint ahogy erről az Énekeskönyv elején levő bejegyzés tanúskodik: „Ezen könyvet, az ki szakadozott állapottal vala, komping áltattam nemes Kűszögi Királyi Városban. Ugyanannak veszedelme után Böjt elő hónak 18 napján ezerhétszázhatodik esztendőben. Id est 1706. Polány Sándor.” — Az Énekeskönyv eredeti kézirata 1871doen került a Magyar Tudományos' Akadémia kézirattárába, ahol az ma is tanulmányozható.

Énekeinek vizsgálatakor a kor általános gyakorlatából az énekelt vers kultúrájának szemszögéből kell kiindulnunk. A népdalok mai előadása során is meggyőződhetünk róla, mily könnyedén bővül vagy szűkül némely verssora a dallam megfelelő ritmikus vagy néha még dallami elváltozásával együtt. Egy- egy kiemelkedő mondanivalót hordozó szó a dallamban is az eddigi dallamtól eltérően kiemelkedő hangsúlyt kaphat. így volt ez a XVI—XVII. század énekelve előadott költészetében is. A megadott nótajelzés dallama csak mint dallamalaprajz szerepelt.3 mely a szöveg mondanivalója, szótagszáma, vers- sorszáma szerint rugalmasan változott. A sokszor döcögő, nehézkes szövegeket szárnyára kapja a lendületes dallam.

Wathay énekeskönyvének 28 éneke közül 23-hoz írt nótajelzést, melyek közül 8-hoz sikerült megtalálni az egykori dallamot is.4

Közülük az egyik Tinódi dallama, négynek Balassi verseket jelöl meg dallamaként, három más énekének pedig „Ázsiának földe” kezdetű saját énekét adja meg ,,notaia"-ként.

Énekei közül terjedelmével is kiemelkedik az a „nehani História” melyekben történelmi eseményekről, „mi Ideönkben lett dologrull” ír krónikás! hűséggel. E histcriás énekeit átfűti lángoló hazaszeretete, nemzeti büszkesége. Elcsigázott, sokszor sebesült, megkínzott, megvert rab létére is van ereje, hogy e gyönyörű vallomását leírja:

XXÍV. 1—3.

Áldott Magyar nemzet kevés maradékja,

Régen Európának ki valál csillagja,

Avagy ez világnak tüköré s zászlója.

Az jó tisztességes hírnek kívánója.

Szolgálatom neked örökké ajánlom,

Ne bánd néhány versöm, hogy tenéked mondom,

Édös nemzetségöm : mert romlásod szánom,

Siratom szerencséd, hogy semmit nem látom.

Átoka magamat, hidd, érötted hagynám,

Szörnyű nagy halálra es magamat adnám,

Nagy veszedelmedért kínomat nem szánnám,

Szabadságod azzal hogyha meghozhatnám.

Bár harcainak, küzdelmeinek színtere a Dunántúlnak a Balatontól északra eső része, mégsem válik provincialistává, mindig az egész magyarság, az egész

90