Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Kamarás Béla: Madách Imre, a politikus

Madách már pesti évei alatt megismerkedett a liberalizmus államelméleti tanaival, hiszen az Atbaeneum cikkei is népszerűsítették ezeket. Az első benyomásokat aztán elmélyítették otthoni tapasztalatai, a megyei igazgatás, tisztújítás stib. lépten-nyomon feltáruló visszásságai. Így lett a centralista program híve, s a megyei rendszer elszánt ellensége. A Pesti Hírlapba írt tudósításain kritikus, elégedetlen hang vonul át. Bírálja a megyegyűlések hosszú, szócséplő vitáit, melyek a köznek semmi hasznot nem hajtanak. Jól látja, hogy a megye feudális intézmény, amely elsősorban osztályérdekaket véd. Ha gazdag, tekintélyes emberek ügyéről van szó, a szónokok sora áll fel, míg a szegények ügyét teljes részvétlenség közben a jegyző dönti el. ír a megyei törvénykezésről is, melynek főhibáját abban látja, hogy nincs korszerű büntetőtörvénykönyvünk. A bűnügyek nagy részét a szegény parasztok, zsellérek nyomorára vezeti vissza, míg más bűnesetek mögött a népnevelés hiányát látja. De észreveszi a biztató jelenségeket is. A haladó eszmék lebír'hatatlan erővel terjednek országszerte. ,bA nemzet egyesülni tanul s oly erkölcsi hatalommá lesz, mellyel az ósdiak egyszerű negációja többé szembe nem mehet.”

1845-ben már heves vita folyt a közvéleményben a megyei rendszer politikai szerepéről és jövőjéről. Ebben a kérdésben csaptak össze a centralisták, akik a megyékben a haladás fő akadályát látták, és ellenfeleik, a megye védői. A Jelenkor című lapban egy Keresztury József nevű cikkíró nyílt levélben támadta a centralistákat, és védelmébe vette a megyei intézményt. Erre írta Madách Válasz a nyílt levélre a centralizáció ügyében című cikkét. (1848. jan. 18. és jan. 22.) Ez a fiatal Madách legérettebb politikai írása. Biztos logikával, alapos elméleti politikai felkészültséggel végzi el a nagy szembesítést: összehasonlítja a megye jelenlegi helyzetét, működését a centralistáktól kívánt parlamentáris államformával. Sorra veszi az állami élet legfontosabb megnyilvánulásait: a törvényhozó, végrehajtó és ellenőrző hatalmat, és minden téren kimutatja a centralista elképzelés fölényét. Jelenleg a törvényhozásban a megyék követeik útján vesznek részt. Az országgyűlésen a sok szétágazó érdekből nehezen születik meg egy-egy törvény, s ha végül mégis létrejön, a kormány, mely nincs képviselve az országgyűlésen, megtagadhatja tőle hozzájárulását. Ezzel szemben parlamentáris kormányzat esetén az egész nemzet képviselve van az országgyűlésen választott képviselő útján. Az országgyűlés többsége alkotja meg a kormányt, amely ténykedéséiben mindig annak az akaratát valósítja meg. Ezen rendszer mellett a nemzet sohasem juthat ellentétbe kormányával. —■ Ami a végrehajtó hatalmat illeti, jelenleg a megyék a törvényeket a saját (szempontjukból magyarázzák és hajtják végre. Ezzel szemben a centralizált államiban a minisztereknek az egész ország érdékében, egységesen kell a törvényeket végrebajtaniok, s működésükért a parlament felelősségre vonhatja őket. Arra a vádra, hogy a centralisták a hivatalnokok gyámkodása alá helyezik a nemzetet, Madách hangoztatja, hogy ők a központi hatalom ellensúlyaként fenn akarják tartani a helyi önkormányzati szerveket is. Végül az ellenőrzés szempontjából megállapítja, hogy jelenleg a megyék csak óvásokkal, felírásokkal tudnak tiltakozni a kormány törvénysértései ellen. Ellenben a parlamentáris államrendben a miniszterek felelősek a népképviseletnek, s ha rosszul végzik a dolgukat, megbuknak.

A magyar politikai helyzetnek ugyanez a reális szemlélete tűnik ki költőnknek abból a beszédéből, melyet 1845 januárjában mondott el, mikor a megyegyűlés a megye követeinek az 1843—44-i országgyűlés munkájáról szóló beszámolóját vitatta meg.12 Ebben a beszédében a nemzeti haladás akadályait

74