Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Bárdosi Németh János: Bajcsy-Zsilinszky Endre
BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS BAJCSY-ZSIUNSZKY ENDRE „Tíz jó évig a halálban, Egy rossz karddal száz csatában, Soha-soha hites vágyban Soha-soha vetett ágyban.’’ (Ady: Bujdosó kuruc rigmusa) Már Pamlényi Ervin szép cikke (Vázlat egy életrajzhoz) figyelmeztet, hogy „életrajzát megírni valóban nehéz, bonyolult feladat és biográfusának nagy kvalitásokra, az elmúlt száz esztendő társadalmi, gadzasági fejlődésének alapos ismeretére, nem csekély pszichológiai tudásra lesz szüksége, hogy a valósághoz híven tudja megírni életpályájának menetét”. Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének hetvenötödik évfordulóján írta ezeket Pamlényi Ervin, a Magyar Nemzet 1961. június 4-i számában. De arról is szólt a kitűnő emlékező, hogy a magyar „resistance hősei sorába emelkedett” Bajcsy-Zsilinszky életrajzát megírni máris „több, mint egyszerű mulasztás”. A cikk óta elérkeztünk hősünk halálának huszadik évfordulójához. Bajcsy- Zsilinszky Endrét 1944 karácsony reggelén a nyilasok Sopronkőhidán gyalázatos módon megölték. A háborús összeomlás idején már „bírái” is elmenekültek és az őrszemélyzet az utcáról szedett fel bérenceket, hogy ötven pengőért a halál martalékának adják. Hű társaival, az ellenállási mozgalomban részt vett fiatal kommunistákkal: Pataki Istvánnal, Pesti Barnabással és Kreutz Róberttal együtt végezték ki. A kivégzésnél jelen levő lelkész később elmondta, hogy bátran néztek szembe a halállal, és Bajcsy-Zsilinszky Endre hangosan kiáltotta hóhérainak: Isten szeme mindent lát! Ezt a híradást halála után két évvel éppen Szegeden olvastam. S eszembejutott, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre politikai pályájának kezdő állomása Szeged volt. 1919-ben Horthvékkal innen indult el egy korszak, melynek Zsilinszky egyik szervezője (MOVE*) és vezető publicistája volt. De ugyancsak Pamlényi Ervin állapítja meg, hogy biográfusának „gondos kezekkel ki kell majd tapogatnia, mi az, amiben Bajcsy-Zsilinszky már akkor is különbözött társaitól: Gömbös Gyulától, Eckhardt Tibortól, Kozma Miklóstól. A fehér terror irányítóitól már akkor megkülönböztette az, hogy amíg azok a földreform gondolatát demagóg módon csak a parasztság megtévesztésére használták fel, addig'Bajcsy- Zsilinszky komolyan gondolt a földreformra (Áchim András népét követte meg ezzel), őszintén hitt a szociális reform szükségességében.” S azt hiszem, ebben van Bajcsy-Zsilinszky igazi nagysága. Ahogy a rengetegben eltéved a lovas: Bajcsy-Zsilinszky — talán Áchim András vádló tekintetére — talált rá a kivezető útra. S erről azután nem is tért le többé, s a földreform harcában maga mellé állította az egész korszak szellemi eh tjét, nemcsak a népi írókat, közgazdászokat, értelmiségieket, de a más politikai pártokban levő művelt munkásságot is. A hárommillió koldus jogainak hangoztatásával nem egyoldalú parasztvezér akart lenni, hanem épp a földkérdés végleges megoldása mozgatta meg átfogó, mindenre kiterjedő program kidolgozására, melyet az 1930-ban kiadott Nemzeti radikalizmus c. politikai iratában tett közzé. Ez a program ma már — megváltozott viszonyaink közt — több részben elavult. Sőt, akkor is voltak tévedései, vitatható tételei, de a feudalizmus fel!i MOVE = Magyar Országos Véderő Egyesület 61
