Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - Rácz János: Eső után (Elbeszélés)

Kikapcsolták a rádiót, újra hallotta a beszélgetést.

Jutka annyira figyelt, észre sem vette, hogy valaki az asztalához ült.

— Jó napot, fiatalasszony.

Felriadt. Ilonka, régi munkatársa és barátnője mosolygott rá az asztal másik végéről.

— Mit keresel itt? — kérdezte Ilonka. — Talán vársz valakit? Randevúja van a csinos, elvált asszonynak?

Jutka mosolygott.

— Dehogy. A parkban voltam, olvasgattam, nézelődtem és ide menekültem az eső elől. Még nem állt el?

— Ömlik. És akkorákat csattan az ég, szinte remegek tőle... A lányod?

— Az apjával ment sétálni... Nem tudom, fedél alá kerültek-e?

— Feri itt van? Vagy talán már ki is békültetek?

Jutka cigarettára gyújtott.

— Itt... Kibékülni? Miért? Tulajdonképpen nem is vesztünk össze. Hiszen tudod, milyen simán elváltunk.

Ilonka duplát rendelt.

— Te nem iszol?

— Inkább egy limonádét.

A pincér szertartásosan meghajolt, Ilonka pedig folytatta a félbeszakadt beszélgetést

— Az igaz, hogy simán elváltatok. Csodálkozott is mindenki, aki ismert benneteket. És senki nem tudja a miértet. Feri nagyon szeretett téged.

— Akkor miért egyezett bele olyan könnyen a válásba? — vágott közbe Jutka.

— Azt nem tudom. De azt igen, hogy utána két évig sírt és könyörgött neked. Megőrizted a leveleit? Olvasd őket gyakrabban. Mert mit csináltál te akkor? Kinevetted, gúnyoltad, valósággal kétségbeesésbe hajszoltad. Még szerencse, hogy nem csinált valami nagy ostobaságot. Mert ha odajut — nem volt messze hozzá — akkor mit szólsz? Hogyan magyarázod meg a gyereketeknek?

Jutka idegesen nyomta el a cigarettát.

— Tessék kérem a dupla és a limonádé. — A pincér vigyázva asztalra tette a tálcát, majd nesztelenül távozott. Jutka zavartan, remegő kézzel bontotta ki a selyempapírba csavart szalmaszálat. Forgatta a kezében, majd váratlanul megszólalt.

— Mondd — fordult egész testével Ilonka felé. — Féltél te már valaha az életben? Olyan istenigazából? Féltél attól, hogy valami rossz újra visszatérhet?

Ilonka értetlenül nézett barátnőjére.

— Milyen rossz? Mi volt rossz a te életedben?

— Nem bírtam Feri viselkedését.

— Mit nem bírtál benne? Nem tartott szeretőt, hazaadta a keresetét, babusgatta a feleségét, imádta a kislányát.

— Néha ivott — szolt közbe Jutka.

— És néha ivott — ismételte nyomatékkai Ilonka.

41