Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - FIATALOK (Versek) - Nagy Károly: Mire utolérlek - Csikós József: Szégyen

F I ATA LOK

NAGY KÁROLY

MIRE UTOLÉRLEK

Zokogó őszi esőben eltűnsz a távolban vidáman így őrizlek elmenően alig derengő holdvilágban

Ág-bog kuszaságú színek villanó száraiba botiak tél lesz mire utolérlek megfagynak a málnabokrok

Hó lesz mire megtalállak köszönhetek a szélnek akkor majd elbocsátnak a vonzó messzeségek.

CSIKÓS JÓZSEF

SZEGYEN

Búg egy galamb s sziréna-torkán fönnakad az ének.

Az ébrenlét határán

mégegyszer felnyílik a szem,

s alábukik a fulladó,

indul egy ágyterítő,

mint a lélek, rojtosodik az éjszaka,

vetkőzöl éppen,

meglesnélek, de félek,

szégyenlem magam,

hogy meglepem a titkod,

mikor csak hűséged takar.