Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - Molnár József: Megszabadulás a gonosztól (Elbeszélés)
MOLNÁR JÓZSEF MEGSZABADULÁS A GONOSZTÓL A főszereplő gondos jellemzése súlyt kap olyan történetiben, amelynek cselekménye nélkülözi a lebilincselő érdekesség és fordulatosság legelemibb követelményeit. Ebben a történetben is maga a jellem, a magatartás — tehát Csekének emberi attitűdje — a mondanivaló lényege. Annak a Csekének magatartása, aki mellől saját társai is elhúzódtak, mondván, hogy túlzottan goromba természetű. Pedig kubikusok, csatornaásók, hálózati munkások nem szoktak feleslegesen érzékenykedni, álszemérmesen kényeskedni, beszédmód közönségessége felett egykönnyen pálcát törni. Hiszen a maguk szójárásában is gyakran akadtak kitételek, amelyeket mellőzni igyekeztek még azok a lányok is, akik ártatlanságukat korán elvesztették és elvirulva előszeretettel laktak kaszárnya közelében. Cseke nyilvántartó lapjára mindössze annyit jegyzett fel a sablonokban gondolkozó személyzeti előadó: Összeférhetetlen természetű, munkatársai nem szeretik. — Pedig ha némi képzelőerővel és alkotó élvezettel végezte volna munkáját, nem állhatta volna meg, hogy feljegyzést ne készítsen arról a szembeötlő összhangról, ami az összeférhetetlen ember külső fizikuma és belső világa között idők folyamán kijegecesedett. — Cseke hozott magával anatómiai visszaütéseket törzsi fejlődésünk ama állomásairól, amelyek em- berréválásunk időszaka elé estek. Végtagjai egy gondolatnyival hosszabbnak tűntek a megszokott arányoknál; talpalós, himbálós járása orángután-szerűt idézett. Fejének, vállának, karjának lomha mozgása a tulok, vagy a bivaly primitív nyugalmát juttatta eszünkbe. De ha indulatba jött, tudott úgy pattanni, mint egy tigns, mint egy vérszomjas ragadozó. Homloka a szemöldök táján kifelé homorúit; árokásás közben, tűző napsütésiben se kellett gyöngyöző homlokát törölgetnie, mert a verejték az erősen kiugró szemöldök-párkányról a szemgolyó veszélyeztetése nélkül cseppent vissza a vizek nagy körforgásába. Ösképíet volt annyiban is, hogy alig volt idő-szemlélete. Általában csak folyó jelenben gondolkodott. Jól bírta az időjárás szélsőséges kilengéseit; ereje és főként hirtelen kirobbanó indulatai viszonylagos biztonságot kényszerítettek ki számára azokban a közösségekben, ahol munkavállalás közben megfordult. Ezek az általában irigyelt tulajdonságai is közreműködtek abban, hbigy keveset tűnődött a természetben és a társadalomban végbemenő változások okain és törvényein. Azok közé a kis-számú nincstelenek közé tartozott, akik számára a felszabadulás se sugallt tökéletesedési kísérleteket. Az igényei elemi szinten rekedtek meg; vágyak nem. serkentették meditációra. Az új rend képzete a bőségesebb táplálkozás és a iobb ruházkodás lehetőségére szűkült. Nagyra volt vele, hogy vasárnapra úgy kiöltözködhetett, hogy a művezető se különben. Amikor 15 éves korában jelenlegi szakmáját egy iparvasút építésénél megkezdette — ez még falujában történt —• kegyetlen hajcsár szoktatta munkára és keménységre. Hirtelen kezéből hamar kijutott a pofon a fiataloknak és nehogy elbízzák magukat, a heti farba-rúgás. Ä munkavezetés e módját — mert akkoriban ez általános volt — a világ természetes rendje közé iktatta. A katonaságnál már elmaradtak a pofonok, de a kemény, nyers együttélési forma nem változott. 13
