Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Dömötör Sándor: Gárdonyi Géza nyugat-dunántúli élményei

tétcsíkos, világosbarna ruhát hordott. Az összegombolt kabát feszesen áll rajta.” Gárdonyi 1884. január 20-tól szeptemberéig tartózkodott Sárvárott; nem egészen fél évet tanított a sárvári elemi iskolában. Devecserből „egyetlen lelki szerelme”, Gergelyi Kató — az ottani pék leánya — kérésére jött Sár­várra. Devecseri állását tk. elcserélte Sprencer sárvári segédtanítóval, Kató vőlegényével. Barabás György, a sárvári rektor Tima Józseftől, a devecseri kántortól nagyon jó információt kapott Gárdonyiról. Így anélkül választották meg, hogy eljött volna bemutatkozni — amitől nagyon irtózott — mint ekkor tanítóválasztás alkalmával szokásban volt. Az átheíyezkedés minden zökkenő nélkül sikerült. Üj főnöke, Barabás György tekintélyes közéleti ember volt. A Sopron megyei Széplakon született 1848. augusztus 30-án. 1866-ban Sopronban nyerte el a tanítói oklevelét. Néhány évig Bő és Iván községiben tanított, majd 1869- ben Sárvárra került, hlol 1913-ig tanított. Igen sok tankönyvet szerkesztett, megírta Vas megye földrajzát, tanügyi lapot szerkesztett és egész sereg vi­déki lap munkatársa volt. Gárdonyit első pillanattól kezdve megkedvelte és fiaként kezelte. Gárdonyi kosztolni is Barabásék asztalához járt. Barabásné csak egyet sajnált: hogy nem tudta kihizlalni a vékonypénzű fiatalembert, pedig nem sajnált semmit, hogy kedvében járjon neki megyeszerte híres főztjével. Sárvári napjait Gárdonyi a katolikus iskola (később óvoda) emeleti szo­bájában éldegélte. A földszinten Barabás György élt családjával; ő volt a katolikus iskola igazgatója és az egyházközség kántora. Gárdonyi sokat segített Barabásnak a kántorizálásban. Szívesen eljárt temetésekre is és odaadással gyakorolta magát a hegedűjátékban ilyen alkalmakkor. Az eme­leten három tanterem volt és a három terem között volt a segédtanítók lakó­szobája; szép, tágas, mestergerendás szoba. Az épület ma is megvan, csak átalakították. Emiatt Gárdonyi szobája már nincsen meg eredeti állapotában. Iskolai munkáját Gárdonyi szeretettel és odaadással végezte; a II. és a III. osztályos gyermekeket tanította. Fizetése évi 200 forint volt; negyedévi részletekben kapta. Kosztját a város fizette. Barabásék emberei mostak és takarítottak neki. Fizetéséből ruhára sem telt, mert özvegy anyjának tete­mes részét küldte el. Télikabát helyett valami ódivatú felleghajtó köpönyeget hordott; egyik sarkát felhajtotta vállára és úgy ölelte magához. Gárdonyi egy szál ruhában, egy öreg katonaládával érkezett Sárvárra. Csendes ember volt; nem sok vizet zavart a község közéletében. Sokat olva­sott; Barabásék könyvtárát hamarosan végigolvasta, pedig gazdag könyvtá­ruk volt. A városból ritkán mozdult ki, a falusiakat is inkább csak a vásáro­kon figyelte meg. A vásárokban sokáig elnézelődött. Gárdonyi csütörtökön szokott kávéházba elmenni, hogy elolvassa a friss lapokat. Egyszer a szőlő­ből jövet Barabásék is benéztek és Gárdonyi mellé telepedtek. Barabás akkor is pipázott. — Az én vágyam is egy ilyen makrapipa. Ilyet én is elszopogatnék! — mondotta nevetve Gárdonyi. Barabás egyszer aztán hozott neki pipát Pestről, ami azután mindvégig a legjobb barátja lett. Idővel a pipaszár hosszabb lett; törökösebb. Barahásékkal sokszor megjárta a herpenyői utat. El-elkísérgette őket a szőlőbe. Az út könyökénél állott a Herpenyő-csárda. Egyszer Gárdonyi is be­tért és jól elpoharazgattak benne Barabással. A szőlőhegyen Gárdonyi sze­retett a fák alatt üldögélve beszélgetni. Ha elunta a szót, leheveredett a fűbe és hallgatott órákig. Néhanapján eljárt a plébániakertbe is — kuglizni. Itt szokott leginkább elbeszélgetni egy Draskovics nevű borbéllyal, aki be­járta a fél világot és több nyelven beszélt. Gárdonyi szorgalmasan tanult franciául, angolul és németül. Draskoviccsal alkalma volt az idegen nyelve­138

Next

/
Thumbnails
Contents