Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Dömötör Sándor: Gárdonyi Géza nyugat-dunántúli élményei

tétcsíkos, világosbarna ruhát hordott. Az összegombolt kabát feszesen áll rajta.”

Gárdonyi 1884. január 20-tól szeptemberéig tartózkodott Sárvárott; nem egészen fél évet tanított a sárvári elemi iskolában. Devecserből „egyetlen lelki szerelme”, Gergelyi Kató — az ottani pék leánya — kérésére jött Sárvárra. Devecseri állását tk. elcserélte Sprencer sárvári segédtanítóval, Kató vőlegényével. Barabás György, a sárvári rektor Tima Józseftől, a devecseri kántortól nagyon jó információt kapott Gárdonyiról. Így anélkül választották meg, hogy eljött volna bemutatkozni — amitől nagyon irtózott — mint ekkor tanítóválasztás alkalmával szokásban volt. Az átheíyezkedés minden zökkenő nélkül sikerült.

Üj főnöke, Barabás György tekintélyes közéleti ember volt. A Sopron megyei Széplakon született 1848. augusztus 30-án. 1866-ban Sopronban nyerte el a tanítói oklevelét. Néhány évig Bő és Iván községiben tanított, majd 1869- ben Sárvárra került, hlol 1913-ig tanított. Igen sok tankönyvet szerkesztett, megírta Vas megye földrajzát, tanügyi lapot szerkesztett és egész sereg vidéki lap munkatársa volt. Gárdonyit első pillanattól kezdve megkedvelte és fiaként kezelte. Gárdonyi kosztolni is Barabásék asztalához járt. Barabásné csak egyet sajnált: hogy nem tudta kihizlalni a vékonypénzű fiatalembert, pedig nem sajnált semmit, hogy kedvében járjon neki megyeszerte híres főztjével.

Sárvári napjait Gárdonyi a katolikus iskola (később óvoda) emeleti szobájában éldegélte. A földszinten Barabás György élt családjával; ő volt a katolikus iskola igazgatója és az egyházközség kántora. Gárdonyi sokat segített Barabásnak a kántorizálásban. Szívesen eljárt temetésekre is és odaadással gyakorolta magát a hegedűjátékban ilyen alkalmakkor. Az emeleten három tanterem volt és a három terem között volt a segédtanítók lakószobája; szép, tágas, mestergerendás szoba. Az épület ma is megvan, csak átalakították. Emiatt Gárdonyi szobája már nincsen meg eredeti állapotában.

Iskolai munkáját Gárdonyi szeretettel és odaadással végezte; a II. és a III. osztályos gyermekeket tanította. Fizetése évi 200 forint volt; negyedévi részletekben kapta. Kosztját a város fizette. Barabásék emberei mostak és takarítottak neki. Fizetéséből ruhára sem telt, mert özvegy anyjának tetemes részét küldte el. Télikabát helyett valami ódivatú felleghajtó köpönyeget hordott; egyik sarkát felhajtotta vállára és úgy ölelte magához.

Gárdonyi egy szál ruhában, egy öreg katonaládával érkezett Sárvárra. Csendes ember volt; nem sok vizet zavart a község közéletében. Sokat olvasott; Barabásék könyvtárát hamarosan végigolvasta, pedig gazdag könyvtáruk volt. A városból ritkán mozdult ki, a falusiakat is inkább csak a vásárokon figyelte meg. A vásárokban sokáig elnézelődött. Gárdonyi csütörtökön szokott kávéházba elmenni, hogy elolvassa a friss lapokat. Egyszer a szőlőből jövet Barabásék is benéztek és Gárdonyi mellé telepedtek. Barabás akkor is pipázott.

— Az én vágyam is egy ilyen makrapipa. Ilyet én is elszopogatnék! — mondotta nevetve Gárdonyi.

Barabás egyszer aztán hozott neki pipát Pestről, ami azután mindvégig a legjobb barátja lett. Idővel a pipaszár hosszabb lett; törökösebb.

Barahásékkal sokszor megjárta a herpenyői utat. El-elkísérgette őket a szőlőbe. Az út könyökénél állott a Herpenyő-csárda. Egyszer Gárdonyi is betért és jól elpoharazgattak benne Barabással. A szőlőhegyen Gárdonyi szeretett a fák alatt üldögélve beszélgetni. Ha elunta a szót, leheveredett a fűbe és hallgatott órákig. Néhanapján eljárt a plébániakertbe is — kuglizni. Itt szokott leginkább elbeszélgetni egy Draskovics nevű borbéllyal, aki bejárta a fél világot és több nyelven beszélt. Gárdonyi szorgalmasan tanult franciául, angolul és németül. Draskoviccsal alkalma volt az idegen nyelve138