Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Marton László: Batsányi János értékeléséhez
Első politikai költőnk hatásának egyik titka: a korszerűsége. A valóság kérdéseihez, aktualitásokhoz kapcsolódott. Élénk figyelemmel kísérte az egyre táguló világ eseményeit, „a népek változó sorsát”. Vigyázó szemét nemcsak a francia és lengyel „változásokra” vetette, hanem felfigyelt a görög szabadságharca is. S élesen látta a társadalmi és osztályviszonyokat. Érdeklődött kora leghaladóbb eszméi iránt, foglalkozott például a saint- simonizmussal, az utópista szocializmus egyik jelentős ágával. Gondolkozásában — mint több más korabeli írónál is — megtaláljuk a hanyatló régi: a feudalizmus és az akkor születő új: a kapitalizmus fogalmait, kifejezéseit. Későbbi munkáiban feltűnik az új társadalmi-nemzeti törekvések eredményeként kialakuló magyar romantika egy-két motívuma is. Nemcsak útmutató volt korának életproblémái között, hanem előremutató is: mint „látó”, próféta-költő nemegyszer olyan elvi magasságokba emelkedik, hogy mondanivalói ma is időszerűek, frissen hatnak. Nem szeretnénk erőltetve aktualizálni: de politikusabb műveit olvasva észre kell vennünk, hogy a felvilágosodás és a nagy francia forradalom fényforrásából fakadó gondolati bősége, tág humanista mondanivalója számos vonását tartalmazza szocialista eszmeiségünknek. Éles társadalomkritikát, feudalizmus-ellenességet fejeznek ki megállapításai. Visszaidézi — mint később Csokonai „Az estve” c. versében — az ősközösséget, az emberiség aranykorát: Boldog idő lehetett, mikor sem szolga, sem űr még Nem vála; egyenlők lévén az egész haza minden Gyermeki, mint testvér s azoneggy anya szülte rokonság. (Üssön akármikor ..., 1792) Batsányi a kufsteini fogsága után terjedelmes, német nyelvű ódát (Der Kampf, Fragment eines lyrischen Gedichtes) írt Bécsben. (3) Lelki válságát tükröző világnézeti költeményben jellemző részleteket találunk a haladásban hivő költő természttudományos szemléletére: Az ember-szellem!... Lángtekintete Átpakol örvényébe is leszáll: Hatalma előtt meghajol a Föld, A Tenger s hova büszke sas se bír Feltörni: a lég legfelső Ege, Ő megszámlálja a Menny csillagát, Kitudja tág futása köreit, S törvényt szabott a villámoknak is ... Van sok erő, amely az emberé, Akarata páratlan hatalom, S nem szűk a kör, mely, hogy hasson, övé. Nagy, szép, dicső, erős, hatalmas ő... Isten a földön, ha akarni tud! Szellemének uralma., birodalma Hatásának köre határtalan Örök tartammal él mint Tér s Idő! (4) 1801 (Keresztury Dezső fordítása) A királyokat „felszentelt hóhérok”-nak, „vérre sóvárgó koronás gyilko- sok”-nak nevezi. S a bécsi évei után élesen bírálja a nemesi osztályt is: Ébreszd, tanítsd az elfajult, A gyáva, büszke, rest, S más érdemével kérkedő Sok nemtelen nemest; 132
