Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Jakab Géza: A Zrínyi-rejtély
eltüntette halálát követőleg a bécsi kamarilla titkos különmegbízottja. A. tragikus esemény idején ötvenkét éves, javakorabeli férfi, a Zrínyi-ház mindentudó totumfaktora: mégis, a gyászba borult kastélyban az idegen Bethlen Miklós marad az özveggyel, míg Zrínyi Pétert a várnagy értesítheti, hogy jöjjön, vegye át az ügyek intézését. Amint Pétéi- megérkezik, Bethlen azonnal tovább indul. Nem vissza, Bécsbe, — amint Zrínyivel is tervezték, — hanem egyenesen Itáliába: Velencébe megy, ahonnan nagy kerülővel tér vissza Erdélybe. Kivel, mit tárgyalt — nem tudni. Nem ír senkinek, semmiről...? Egy sora sem maradt fenn ebből az időből a családi levelesládákban. Nem, Bethlen hallgat, csak Vitnyédyt hevíti a feltűnő bosszúvágy, amely — mint tudjuk — nem talált kielégülést. De mit csinált Bethlen ...? Nem titok. Bethlen Miklós hazament Erdélybe, ahol a fejedelemség önállóságának a Habsburgok hamar véget vetettek. Az osztrák és a török politika malomkövei között az erdélyi reálpolitika, katolikus nyomásra, a töröktől az osztrák felé fordult, fennmaradásának útját keresve. Bethlen Miklós Bécstől többet remél ez irányban, mint Sztambultól, tehát Lipót politikájának híveként igyekszik átállítani az erdélyi politika vitorláit. A „Diploma Leopoldiana” kiadását követően annnak szószólójává szegődik. Erdélyi magyar államiságának osztrák hóhéra, Rabutin generális, támogatja politikai munkáját. Bethlen Miklóst apja örökébe segíti; Erdély kancellárja lesz, persze osztrák protektorátus alatt. Hogy a barátság nagyobb és példamutatóbb legyen: grófi címet kap Bécsből mind a maga, mind utódai számára. Az új grófi címerhez aranyozás is jár; Bethlent külön pénzjutalomban részesíti az osztrák császári kegy; negyvenezer tallért kap jószolgálatai jutalmául, míg a Wesselényi-csszeesküvés vezetőinek hóhérpallos jut, vagyonukat fel- prédálja az örökkön éhes osztrák katonaság. Ismerni kell a XVII. század középeurópai erkölcseit, hogy az ember mindezt megértse. Bethlen csak úgy politizált, mint annyi más osztálybeli társa. Magyarul próbált politizálni, erdélyi módra, amikor a széljárás már egészen másként fordult. 1704-ben Hágában egy politikai röpirat jelent meg, amely leplezetlenül feltárta a Habsburgok magyarországi és erdélyi rablópolitikáját. írója álnevet használt, de a tények ismeretében kétségtelenné vált, hogy csakis olyan magyar politikus lehet, aki eléggé részletesen ismeri „mindkét magyar haza” viszonyait. A hágai osztrák követ rövidesen ki is deríti, a nyomda honnan kapta a kéziratot. Az „Olajágat viselő galamb” szerzője nem más, mint a Bécs által 1691-ben kinevezett erdélyi magyar kancellár, „gróf” Bethlen Miklós. Rabutin nem késlekedik és nem tétovázik. Lecsap Bethlenre: előbb Nagyszeben, majd az Erdélytől jóval messzebb fekvő eszéki katonai börtön foglya lesz. A vád: felségárulás. Tizenkét hosszú esztendőt tölt Bethlen a legnagyobb bizonytalanságban, mint kényre-kedvre kiszolgáltatott osztrák rab. Körülötte minden összeomlott, amiért küzdött; egészsége megromlott, köszvény kínozza a hatvanhat éves aggot, amikor önmarcangoló gcndjai közül egyedül csak egy utat lát az egyéni sorsa megjavítására, családja romlásának meggátolására: megírja emlékiratait, „Önéletírás”-át. amelyet bízvást címezhetett volna akár „önigazolásának is. Negyvennégy esztendő múlt el Zrníyi Miklós halála óta, amikor a reszketeg agg leírja — legelőször életében? — mi is történt 1664. november 18-án Zrínyivel a kursaneci erdő alkonyában... Az „Önéletírás”-t hiába juttatta el Bethlen, segítő kezek útján, Bécsbe: nem talált hitelre az elcsapott kancellár, akit hiába fizettek meg grófi címerrel, csengő aranyakkal. Bécs nem feledte el az „Olajágat viselő ga- lamb”-ot, szerzője továbbra is fogoly maradt. Nagy kegyként engedték meg csupán, hogy őrizet alatt Bécsbe szállítsák, esztendők múltán, hol állandó rendőri őrizet alatt fejezte be életét, melynek nyugalmát aggkori vallási miszticizmusában sem tudta fellelni többé. , 11L
