Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Poszler György: A szépíró Szerb Antal

művészet mindenható erejébe vetett hit győzi le, amely felcsendül Az angol komédiás jelképes beszédében, hangot kap A toronyőr pátoszában, és nagy erővel zúg A gályarab befejezésének mindent feloldó mámorában.

A költeményekkel egyidőben születő novellák mondanivalója és érzelmi tartalma a versekével azonos gondolatkörben mozog. A Pico herceg és Monna Lianóra története a reneszánsz Firenze pazar pompával felvázolt történelmi díszletei közé vezet, de Pico szerelmeinek, gyötrődéseinek és megtérésének rajza a húsz éves szerző utolsó vallási vívódásait példázza, ahogy A választott lovag túlstilizált középkori lovaghistóriájában, Parsival égi kelyhet ostromló nemes indulatában is megcsendülnek a fiatal író művészi küldetéstudatának lírai hangjai. Az Ajándok mátkaságának szerelmi boldogságot kereső, de a szerelemben nyugalmat mégsem találó, igazságkereső és igazságosztó, szeszélyes szelektől űzött garabonciásának alakjában ismét az írói hivatástudat szólal meg, amely végképpen leszámol — az egykori álmok széthullása után — a nyárspolgári életforma békét adó, de tompító biztonságával. A fehér mágus a tudós rideg magányának és a valóságos élet múlhatatlan szépségének problémáival viaskodik, és az élet igenlése mellett dönt, A zsarnok pedig Milánó hercegének sorsában az önmagát maradéktalanul megvalósító én iszonyú egyedüllétét és a meleg emberi közösség utáni vágyat állítja szembe, és az emberség és a közösség eszméinek győzelme mellett tesz hitet. A szörnyeteg közeledésének szuggesztív képsorában azonban — ellentmondva a többi novella optimista kicsengésének — a fiatal szerző létbizonytalanságának minden félelme egyesül a világ pusztulásának expresszionista víziójában.

Bár a pályakezdés verseinek és novelláinak hangulati egységéből biztonsággal kitapinthatok e forrongó és útkereső korszak legmélyebben átélt személyes problémái, az élmény és a művé formálás jellegében és egymáshoz való viszonyában mégis felbukkan néhány olyan motívum, amely Szerb egész szépírói pályáját messzemenően jellemzi. A versek élményanyagának jelentős része — noha át van itatva a férfivá érés líraiságával — sajátos történelmi és kultúrhistóriai ízeket olvaszt magába. Az élet eleven forrósága helyett a könyvélményektől mámoros fiatal tudósjelölt filológus-ihletettsége lüktet A lovag hazatérése és a Kariatidák egészében és a Ballada, a Hannibál esküvése és Az angol komédiás történelmi hangulatot idéző túlzsúfolt dekorációjában. Még gyötrően őszinte személyes vívódás esetében is betolakszik az élmény és a művé formálás közé egy történelmi kulisszákat mozgató, irodalomtörténeti allegóriákkal és asszociációkkal dolgozó művi apparátus, amelynek szorításában szinte elvész a vers lírai közvetlensége. A gyermekkor paradicsomából való kitaszítás fájdalma és a művészet feltámasztó erejébe vetett hit oí't bujkál ugyan A tizenhat éves képeiben, A gályarab és A toronyőr látomásaiban, de teljes pompájában csak a Hannibál esküvése történelmi tablójában és Az angol komédiás Shakespeare-allegóriájában ragyog fel, ahogy a halálfélelem őszintesége is kireszket a Ballada és A gályarab szimbólumaiból, de a Ballada haláltáncában Hofmannsthal Der Tor und der Tod-jának még túlstilizált dekorációja bukkan fel, és A gályarab mélytengeri halálfantáziája és felcsattanó életvágya ugyancsak az osztrák költő Erlebnis-ének utánérzése. A versek lihegő szabad ritmusa és látomástöredékekké széthullott expresszionista képhalmaza a Nyugat nagy nemzedékének formakincséből egyedül a Füst Milán-i szabadvers méltóságteljes lüktetésé89