Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: "A literátor" és Török Sophie
De szeretem a nemes gyermeket, eleven kútfejét meleg kacagásnak, mert még nem les ki homloka megett a sáfár intrikus, a Másnap. A rossz varázs mégis megtört, bizonyság rá, hogy ez évben adja ki vers- fordításait az erotikus költészet remekeiből, „Erato” címmel, Becsben (a könyvet idehaza az ügyészség elkobozza). Jellemző azonban, hogy ekkor sem saját élményéből, hanem kölcsönihletből merít. Nem ez az ő igazi hangja; viszonya a szerelemhez lényének valódi természete szerint változik meg: védelmet kér tőle, menedéket az élet elől. Eleinte nyugtalanul, aggódva, a vihar remegésével idegeiben: Emlékszem... A Szerelem jött, galambszeme volt, halkan jött, mint a galamb, és halkan dalolt: de a hangja oly meleg, véres-puha volt, hogy lelkem könnyes forróságban fuldokolt. S egyszerre a Félelem nagy lámpái kigyúltak, eltakarták az álmokat, eltakarták a Múltat. Szent zablák, kötelek nyúltak, lazultak, lehulltak: de a forró kapcsok, a húskarok, össze szorultak. Öh kedvesem, a szél elállt, a viharnak vége van: ám a tenger egyre zúg még körülöttünk nyugtalan, kapcsainkat megcibálja, ráncibálja bús-vadan. Lelkünk nézi a sós vizet remegve, de szomjasan. („Ideges esztendők”) A viharok elől a Kedves a menhely, fél elfutni tőle, lelkét kiengedni az élet dzsungelébe, ahol az emberek mint kobrák lesik egymást, s a gyűlöletnek száz Medúza-szobra mered: Alszol mellettem. Repkedő szemed kék madarát, két fürge madarát kalitba csuktad. Korholva nézem bolond telkemet: elhagy, és föl-le kémli vonalát egy furcsa útnak. Jer vissza, lelkem, nem való tehozzád a bizonytalan ösvény messze hosszát bódulva bolygani! Lélek les ott künn lelket, mint a kobra, s a gyűlölségek száz Medúza-szobra mered a lomb között. Öh, előrefutás meg visszatérös lelkem, drága kis ebecském, be félős, hogy nyomod ottveszik, ha nem von vissza a szent vágy, a jó láz, mint bölcs szimat, mint erős, ritka póráz, az alvó kedvesig . . . („Józanság”) A szerelem különös gyógyító: eggyé oldja, s mégis megőrzi az élet minden édességet és keserűségét. A szerelmi kettősnek ez a keserédessége oldha73
