Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: "A literátor" és Török Sophie

Effajta verseit nevezzük szerelmi mű-daloknak, bizonyára jogosan; önkéntelenül megvallja maga is, hogy a „szívében nyílnak” e képek, „mint a rózsák.”:

Szerelmem, ó szerelmiem! nincs oly álom több, mint te vagy és nincs olyan valóság: márványdarázsként zsongasz méla nyáron szívemben s karcsún nyílsz, mint sárga rózsák.

(„Beloved, o Beloved.”)

Helyzetdalok és műdalok! Úgy tetszik, mintha Babitsot elkerülte volna a legelemibb emberi érzelem. De nem egészen így van, olykor megpendül versében egy közvetlen, szubjektív, ösztönös hang, — ám ez a félelemé. A félelem a szerelemtől Babits egyetemes élet-félelmének egyik gyűrűzése, a rettegésé a valóság nyers érintésétől. Ez titkos, lappangó alapimpulzusa egész lírájának, bár ritkán tör fel a lélek mélyrétegeiből:

... mert idegen nekem a gonosz városok levegője, amelyben élek, és mint gonosz erdőben farkasok tűnnek elém az arcok az utcán, és rémít az élet ezer zaja, mint egy betegség ...

(„Előszó”)

A harmadik emeleti lakásnak azért örül, mert csupán egy-egy fecske repül el ablakai előtt, de még jobb, ha köd borítja, s miteem látni a világból, mert akkor magára marad .az ember:

De még jobb, de még jobb — mikor nincs más világ, csupán az emberé, s szemünk fecskét se lát — ilyen szürke télen,

mikor nincs más világ, csupán az emberé, amikor még jobb, édes, ki se látni belé s lenn tudni azt a mélyen.

(„A harmadik emeleten.”)

Az élet és a szerelem félelme összefonódik, 5 mintegy önigazolásul tisztátalannak láttatja a kettőt.

Gyermek kívánnék lenni, tiszta gyermek, kit nem zavarnak semmi bús szerelmek s amilyen talán nem valék soha.

A nő szeme, élettel égve telten rejtett mocsokkal undorítja lelkem.: az élet tiszta nem lehet soha.

Az élet piszkos, csak a semmi tiszta, az élet mélyén ég a vágyak piszka s a semmit nem kívánhatom soha.

(„Vágyak és soha”)

Nagy önéletrajzi regényében, a „Halálfiai”-ban nyíltan vall félelmeiről, kisgyerekkoráig visszanyúlva; néhány szemelvény a sok közül elég (dőlt betűk tőlem): „Imrus (Babits) iszonnyal gondolt minden meztelenségre s riadt ösztöne volt folyton takarni magát.” A mélylélektanból tudjuk, mit jelent az ilyen „iszo-nyodás”. A játék (értsd: a közösség) nem vonzza, sőt taszítja inkább: „Imrus nem értette ezeket a fiúkat, akik ilyen játékokban mulatni tudtak ... Ö, ha néha részt is kellett vennie, unta magát, ügyetlen és morc lett. Még fiútársai közt is félénk és elfogult lett, ha játékról volt szó, vagy más efféle frivol és világi dologról.” A fiú- és lánypajtások társasága helyett: „A latin nyelv... izgatta fantáziáját. Imrus, kis mizogün, már különbséget tett a nemek között, határozottan a férfi-párthoz állva.” — Gyermekkori barátja, Rédey Tivadar írja emlékezéseiben (dőlt betűk Rédey- től): „Játszópajtás igazában nem voltunk, a játékszerek elő sem igen kerül-