Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - Bertha Bulcsu: A szeplős lány (Elbeszélés)

lényegtelen dolgot, csak azért, hogy odanézzek. Szédítő volt. De nem szóltam neki. Dühösen az alumíniumba vájtam a vidiakést. A forgács úgy spriccelt a kés alól, mint a vízsugár. Ezüstösen csillogott, aztán apró tömör halmokba gyűlt a lábamnál.

Egyik szombaton a Széchenyi tér kőpárkányán ültem, háttal a Dzsáminak. A galambokat néztem. Valaki megfogta a vállamat.

— Szevasz Géza!

Csini Baba volt. Nem várta meg, hogy megszólaljak.

— Adj kölcsön egy tízest! Föl akarok menni a Mecsekre, és nincs nálam pénz.

— Mit csinálsz ott?

— Sétálok. Ha kedved van, gyere te is.

A buszban elhatároztam, hogy nem mutatom ki az érzéseimet, és olyan félvállról fogok vele beszélni, mintha én is egy srác lennék a haverjai közül.

Egy ideig a szálló közelében üldögéltünk egy pádon. Mind a ketten nagyon vigyáztunk, hogy a régi dolgokat ne hozzuk szóba. így aztán hamarosan csönd lett közöttünk. Klári szólalt meg először.

— Géza, én még mindig szeretlek téged.

— Akkor gyere, menjünk be az erdőbe — mondtam és fölálltam.

— Miért? Itt nem jó?

— Úgyis tudod, gyere.

Beleegyezett. A hajába tavalyi levelek keveredtek, és összegyűrődött a ruhája. Mosolygott.

— Van nálad pénz?

— Miért?

— Ne menjünk haza. Ebédezzünk a menedékben, és akkor együtt lehetünk egész délután.

Minden második nap találkoztunk. Nem bírtam megállni, megmondtam neki, hogy szeretem. És újra szépen beszéltem vele, virágokat emlegettem, távoli hegyeket, selymet, tengert és folyókat. Néha kinyújtottam a kezemet, és az ujjaim között sárga kévékre bomlott a napsugár.

Akkoriban teljesen megváltoztam. Pedig már nem hittem, hogy engem még valami kimozdíthat a fásultságomból. Hirtelen érdekes lett az életem. Titkolózni kellett a feleségem előtt, néha gonosznak és bűnösnek éreztem magamat. De újra hittem, hogy fiatal vagyok, és belőlem még minden lehet. Néha már megpróbáltam tervezgetni is, de ez nem ment. Túl zavaros volt a helyzetem. Ha nem lettem volna nős, még talán, de így? Ha nagyon belegondoltam, reménytelennek látszott az egész. Ezért aztán gondolkodás nélkül sodródtam az új körülmények között. Őszintén szólva élveztem a helyzetet. Kevesebbet ittam és sokkal többet dolgoztam. Kellett a pénz. Újításokat csináltam, elvállaltam egy spirálcsúszda megtervezését is, bár ez egyáltalán nem tartozott a munkakörömhöz.

Április elején, úgy emlékszem szombat volt, nem jött el a randevúra. A vőlegénye közbejött — gondoltam, és nem mérgelődtem egy percig sem. Másnap kimagyarázkodott. Nem tudtam ellenőrizni, elhittem neki mindent.

Április 15-én megismétlődött az eset. Sokáig vártam, de nem jött. Rosszkedvűen mentem haza. Nem volt otthon a feleségem. A kislányom szutykosan, kisírt szemekkel került elő a lépcsőházból. Megverték a gyerekek.

Megmosdattam, aztán együtt mentünk a közértbe ennivalóért. Vacsora

56