Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - Bertha Bulcsu: A szeplős lány (Elbeszélés)
mert közbe jött valami bonyodalom. Örömmel beleegyeztem, és visszamentem Klárihoz. — Hétkor nem lehet. Késő. Megjön a vőlegényem. — Az előbb még azt mondtad, hogy vidéken van. — Igen, de eszembe jutott, hogy előbb is megjöhet, vagyis... nem lesz így jó. Ne találkozzunk máma. Meggondoltam. — De miért? — Nincs értelme. Ne erőltess, nem fekszem le neked. — Nem értem az egészet. — Lehet, hogy furcsának találod, de én még szűz vagyok. Ha neked lefekszem, előbb vagy utóbb megtudja a vőlegényem... Majd szólok. Nem kell sokat várnod. Tudtam, hogy hazudik. Undorítónak találtam az egész ügyet. De szerettem. Vártam egy kicsit, aztán kérlelni kezdtem. ' — Ne menj még férjhez, nincs értelme.-- Miért? Talán el akarsz venni feleségül? — Nem tudom, még az is megtörténhet... Fölnevetett. — Nem mennék hozzád. Megunnál fél év alatt és keresnél magadnak egy másik lányt. Te ilyen vagy. Éreztem, hogy elpirulok. Ez már sok volt. Nem szóltam semmit. Otthagytam. A műhelyben álltak a gépek. Valaki elröhögte magát a kályha mellett, és odaszólt: — Na, hogy van a Csini baba? — Milyen Csini baba? — néztem rájuk értetlenül, de még jobban elvörösödtem. Ekkor már mindenki röhögött. Raub Jóska szólalt meg: — Gyere ki, akarok veled beszélni. A külső teremben, az ablak mellé álltunk. Nem tetszett ez a közeledés. Raub Jóskával évekig haragban voltam. Na, de ezt te is tudod. — Jó ez neked? — Micsoda? — Ne tettesd magadat! Az, hogy kiröhögnek. Nem neked való ez a viszony. Ilyen tetű nővel nem mennék végig az utcán. Nézd meg a kufferjét, olyan mint egy bugyor. Buta az egész nő. A neylon kombinéjára büszke, meg arra a néhány gimnazistára, akikkel dolga volt. Hazudik mindenkinek. Neked is! „Most meg kellene ezt a Raub Jóskát ütnöm.” Ez volt első gondolatom. Aztán eszembe jutott a találka ügy. Éreztem, hogy a nő tényleg hazudik. Valami nem stimmel — gondoltam —, ötkor hajlandó lett volna találkozni, hétkor meg nem. Nyeltem egyet, és szó nélkül otthagytam Raubot. Beletemetkeztem a munkába. Elvállaltam az egyik pad felújítását. Munkaidő után is dolgoztam. Nyolc óra tájban ittam egy fröccsöt, aztán hazamentem. Otthon folytattam tovább. A felújításon kívül újítottam is a pádon. Este dolgoztam ki a terveket. Gyorsan haladtam a munkával. A lánnyal naponta találkoztam, de nem szóltam hozzá. Néha eltűnődtem a téli emlékeken, és lassan fájni kezdett a szakítás. Ha megláttam a lányt, a satu fölé hajoltam és gondterhelt pofával reszelgettem egy-egy munkadarabot. Március elején könnyebb ruhákban kezdett járogatni. Ha észrevette, hogy a külső műhelyben vagyok, megállt a liftakna szélén és lekiáltott. Valami 55
