Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - Virág Márta: A reggelek szültek (Vers)

A REGGELEK SZÜLTEK

Engem a reggelek szültek, neveltek, ezért rohanok szüntelen.

Terveim halma az égre nő fel, és a dolgom töméntelen.

Engem a reggelek fürdetnek fényben, miként forrást a napsugár.

De vastagon beföd por s korom, mire az alkony rám talál.

Engem a reggelek küldenek útra s én mindennap elindulok.

Előttem járatlan percek, órák és nem tudom, hová jutok.

Engem a reggelek intenek jóra, s én ígérem, hogy jó leszek.

De nyolc után magamra hagynak és nem vigyázzák mit teszek.

Engem a reggelek gyermeknek néznek, kinek még színes labda kell.

Ám az éjek fekete leplén egy fáradt felnőtt alszik el.

Engem a reggelek szültek, neveltek, reményt ők adtak szüntelen.

Mégis, ha elszáll végleg a nappal, csupán az este lesz velem.

VIRÁG MÁRTA