Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - Szabó Jenő: A vasárnapi leány (Elbeszélés)
— Megérsz te nekem annyit, amennyit elveszítek! — Miért teszi ezt, Monsieur? — kérdezte és majdnem sírt — Én olyan szívesen várok a műteremben. Miattam nem kell becsuknia! — Ne törődj vele, gyere! De nem tudott napirendre térni felette. A következő vasárnap megismétlődött a cirkusz, alig bírtam rávenni, hogy eljöjjön velem kószálni egyet a Montmarte-ra. És a séta közben is, ha látott egy nyitott fényképészüzletet, megfogta a kezemet és rámutatott: — Az nem dobálja ki a pénzét az utcára! A következő négy vasárnapon aztán nem volt probléma, kinyissak-e ebéd után vagy sem. Nem jött. Első vasárnap még csak nyugtalankodtam, a másodikon haragudtam, végül pedig dühöngtem, mert nem tudtam, mi történt vele, miért nem jön, valóban komoly ok tartja-ie otthon vagy csak taktikázik. Legalább üzenetet küldhetett volna! Mindez ott forrott bennem, amikor az ötödik vasárnapon megjelent. Hideg udvariassággal, tartózkodva fogadtam és ő rögtön megérezte: — Haragszik reám? — Játszol velem? — Én? — Hol voltál négy hétig? — Nem jöhettem. — Miért? Nem engedtek a szüleid? — Ó a szüleim, azokat nem kérdezem! — Hát akkor? Nem mondta meg. Most már konok hallgatása bosszantott. Igen rossz vasárnapunk volt. Ebéd után esett és mert sem kinyitni, sem vele otthon maradni nem akartam, moziba vittem. A sötétségben éreztem, hogy a keze keresi az enyémet, de úgy tettem, mintha nem venném észre. Nem akartam békülni. Mozi után elállt az eső. Belémkarolt, hozzámsimult. — Menjünk haza — kérte. Nem engedtem, nem mentem. Azt mondtam, hogy fáj a fejem és friss levegőre van szükségem. Jártuk a nedves utcákat. Ügy jött mellettem, mint egy megvert gyerek. Láttam rajta, hogy egyre jobban bántja a viselkedésem. De — éppen ezt akartam! — Ne haragudjon — kérlelt. — Hol voltál négy hétig? — ismételtem én konokul. — Kérem, ne kérdezze, nem mondhatom meg! Szótlanul mentünk ki az állomásra. Ott aztán kiderült, hogy miért hallgatott. Amikor a jegypénztártól visszajött, láttam rajta, hogy valami baja van. Arca zavart volt és ijedt. — Megvan a jegyed? — kérdeztem tőle. Megrázta fejét és ekkor már a szeme is könnybe lábadt. Három franc hiányzott az útiköltségéből. Egyszerre belémhasított a felismerés; — Te, gyerek, te az elmúlt vasárnapokon is azért maradtál otthon, mert nem volt pénzed?! Lehajtott fejjel bólintott, aztán kijött belőle, amit egész nap elhallgatott. Nem volt pénze. Egy vidéki körorvosnál van alkalmazásban mint szobaleány. A körorvos a családjával együtt négyhetes külföldi útra ment és ezalatt ő nem kapott fizetést. — Miért nem kértél tőlem? 45
