Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - Debreczeni Imre: Négyes találat (Elbeszélés)

már másodszor. Hangtalan mozgott a szája. Akkor felnézett, nem szúrt már a szem, csak hideg volt, mint egy sötét, feneketlen tó.

— Szedd ki a pénzt! — bökött a szenesvödörre.

Megtette. A bankjegyek nagy halomban pupozódtak az asztal tetején. Alit és várt.

— Úgy — mondta Szukics — és most fogd és eredj. Irány a rendőrség! Aztán, ahogyan megbeszéltük Guszti!

Kocor mondani akart valamit, de Szukics leintette.

— A hatszáz pedig előleg.

Elnyílt szemmel meredt Szukicsra, nem értette. Kocor ellenségesen pislogott, bütykös ádámcsutkáját kaparászta.

— Karácsonyig ráértek vele, de akkor visszaadjátok. Tévét akarok venni a családnak, meglepetés lesz. Hanem az asszony nem tud a pénzről, úgy adjátok vissza. A konyhában megvárlak benneteket.

Miért a konyhában, akarta kérdezni, de nem tudott megszólalni. Egészen összeszorult a torka.

— Ott van hamutartó — dörmögte Szukics már a konyhaajtóból.

— Micsoda haver... — mondta az első emeleti lépcsőfordulóban Kotornak elcsukló hangon.

— Az! Ki kellene tömni! — felelte Kocor. Éles volt a szava, mint a frissen fent borotva.

A kapuban megállt, szembefordult Kocorral.

— Ügy gondoltam, megfizetem, helyetted is megfizetem a hatszázat Guszti...

— Eh, marha voltál, az is maradsz! — legyintett Kocor, s kifordult az utcára.

Barabás László: Gyár

34