Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - Debreczeni Imre: Négyes találat (Elbeszélés)
Valami nehezen csak felcsalta őket a lakására, s elébük rakta a pénzt, kétszer hatvannégyezret. Szukics izzadni kezdett, lepedőnyi, tarka zsebkendőjével törölgette meztelen csecsemőarcát, Kocor az ádámcsutkáját kaparászta, mint mindig, ha valami elképesztette. — Hát ezt meg hogy csináltad? — Olyan bamba képet vágott, mint az inas, mikor először lát gépet. — Süket vagy? Hiszen elmondtam — bosszankodott ő. Várta, hogy a tízezret felemlegetik, de nem tették. Szukics egyre csak törülközött, Kocor az ádámcsutkáját piszkálta. — Na mire vártok? Fogjátok, tegyétek el! Szukics ijedten kapta el a kezét, s a szék mögé dugta mindkettőt. — Mondtam én ugye, hogy ne marhulj, de neked, nem lehet beszélni — korholta Kocort. — Ugyan! Mitől vagy úgy megrémülve? Egyszer pottyant ölünkbe a szerencse akkora dohányt, és akkor ő rémüldözik. Várj csak! Megadta a göthös a címét? Felírta a tiédet, Jani? — Frászt! Örült, hogy megkapta a szelvényt! — Hát akkor! — hátba vágta Szukicsot — Rudi! Megfogtuk az ördög farkát! Hatvannégyezer kupánként! Autóm lesz! — Kuss! — ugrott fel Szukics. Egészen lila volt az arca. — Tedd el, és vidd vissza annak, akiktől kaptad. Az a szelvény nem nyert. Azt a szelvényt heccből állítottuk ki, utólag! Azt hitte, megbolondult Szukics. De az nem tágított. Izzadt és üvöltött. Meg akarta verni Kocort, aki erősködött, hogy tartsák meg a pénzt. — Visszaviszed, érted! Még ma! És tedd el! Látni gém akarom! — De Rudi — próbálkozott újra Kocor. — Ha még egyet szólsz, szájon verlek — ádázkodott Szukics. Kocor ismerte, elhallgatott, csak a szeme (beszélt. Éhesen bámulta a hússzín köte- geket. — Majd visszaviszi az, aki kitalálta! — vágta Szukics szemébe. Nagyon dühös volt rá. így belekeverni valakit a tésztába! Hogy vihetné vissza, mikor azt sem tudja, hol keresse a göthöst. Az is a martha! Csak úgy átad kétszázezret, s azt sem tudja, kinek? Szukics menni készült. Már az ajtónál állt, onnan mondta: — Holnap, akárhogyan, visszajuttasd azt a pénzt! Te meg gyere! — parancsolt Kocorra. Kocor kényszeredetten hátrált ki. Nem tudta szemét levenni a pénzről. Később valaki becsöngetett. Megesküdött volna, hogy Kocor óvakodott vissza, miután lerázta Rudit. Nem nyitott ajtót. Nagyon haragudott rójuk. Aztán felkelt, behányta a pénzt a többi mellé a szekrényfiókba, e lehe- veredett. Nem sokkal azután, hogy az est észrevétlen felfalta az alkonyt, a képzelet elébe hozta a göthöst. Állt előtte sunyi, szürke arcával, kimeredt halszemével. Ha balkézről szerezte azt a pénzt, akkor... akkor... de minek ahhoz Kocor?... Fel kellett ülnie. Vadul kalimpált a szíve. Egész éjszaka gyötrődött. A sötétség elváltoztatja a valóságot. Kétszázezer ... Életében nem látott ennyi pénzt együtt. Tíz év alatt keres ennyit. Jött Szukics is, izzadt csecsemőarcával, kurta karjaival, s úgy prédikált, mint egy asztmás plébános. Vén zsugori! Félbeszakítva szívja a cigarettát, egy hónapig nem játszik, ha elveszít egy tízest, s mikor itt a jó alkalom, 28
