Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - SZEMLE - Gergely Ernő: A homokvár titka (Cs. Nagy István)

homokoznak a Balaton partján: a gyermek önfeledtségében, az emberi alkotóképesség magabiztos derűjében fogant könyv ez.

Az első fejezetben az író a Bala- ton-parti homokozó gyerekeket hívja a homokvár titkának fölfedezésére. Ez a jóakarat megnyerése, ezzel — hogy leszáll a homokozók közé és saját gyermekkorába is — biztos híveivé tette a gyermekolvasókat. A homokvár-ötlet tehát éppenséggel nem valami ingatag-omlatag vár: az ismereték szilárd épületévé magasodik az a kis hnmickíbucka. Cseppben a tenger — homokszemben az iparűző ember nagy vívmányai. A homok keletkezéséről szóló általános bevezető rész alapvető geológiai folyamatokat világít meg, az eróziós erők tevékenységéibe enged bepillantást. Az összefüggések gazdag skálája a könyv legnagyobb értéke: biztosan teremt kapcsolatot a gyermeki homokvár, a földtan és a homokkal dolgozó gyáripar között. Társadalmi-természeti relációk világosodnak meg, fölpattannak a homokvár titckkapui.

Leghangulat osabb az üveggyártás leírása. „Hűtőszekrény, amely ontja a meleget” — mondja az egyik paradox alcím. Máskor alakzatokkal élénkít: „Ollóval üveget vágni? Hát lehet ezt?” Vagy: „Nézzétek, már át is vette a fúvócsövet egy idősebb munkás!. .. Amint kiemeli a kemence nyílásálból, máris fújni, forgatni, lóbálni kezdi, hol magasra tartja, mint egy trombitát, hol meg a mélybe lógatja, hintáztatja... Lépjünk csak közelebb! Itt éppen üvegpoharakat fújnak. Fújnak? Hát hogy lehet az üveget fújni? Éppen úgy, mint ahogyan a szalmaszállal a szappanbuborékot.”

Ez a nyelv megőrzi az élőbeszéd mozgalmasságát, közvetlen dinamikáját, vitázó-csevegő könnyedségét,

kifejező fordulatait. Szemléletes a statisztikai játék, a számok, adatok eliképzeltetése: milyen hosszú teher- vonatot lehetne megtölteni egy év üvegtábla-termelésével, milyen magas üveghegy keletkezne stb.

A második titok: az agyagé. Ebből készül a tégla. Ez a fejezet nemcsak a téglagyárba vezet el, hanem bevilágít a munka történetébe is: régen verejték es munlka volt, ami ma egy gombnyomás. Emberközelbe hozza a gépek világát, az érzékletes, élénk leírás szinte életre kelti az illusztráció monstruózus exkavátorát. Az ásástól, derékfájdító lapátolástól a markológépig, a talicskától a vontatócsilléig, a lábbal dagasztástól az őrlő- és keverőgépekig, a homokpo- gáosa-mintázó régi téglagyártástól a formázógépig — megismeri a gyermek a fejlődés tényeit. Bonyolult dolgokat fordít le a kilenc éves gyermek nyelvére. Problémafelvető módszerrel közvetíti az érdektelennek látszó gyártási-szakmai ismereteket, pl. játszi köiribyedséggel magyarázza meg a lyukacsos-üreges tégla előnyeit. A könyv minden sorában ott kísért a játék-homokvár, ahhoz viszonyítja, hasonlítja, abból vetíti ki a termelés nagy problémáit, műhelytitkait. A homokvár mitológiájából kibontakoznak a valóság objektumai: emeletes házak erdejében barangolunk, ablakszemekkel ragyog föl a város.

A harmadik titok: a porceláné. Ez a legtávolabbi, legrejtélyesebbnek látszó. A könyv azonban bebizonyítja, hogy a porcelán is édestestvére a téglának és az üvegnek. A porcelánban is ugyanaz a két anyag van, mint ami homokvárunkat is alkotta: a kvarchomok és az agyag. Még az olyan művelődéstörténeti kuriózumot is elbírja ez az ismeretterjesztő gyermekkönyv, mint az első európai porcelángyártás anek166