Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Kristó Nagy István: Veszprémi festők
A tények megdönthetetlen valóságára támaszkodva állítjuk, hogy a népművelés utóbbi években rendkívül nagyot fejlődött, kiépültek intézményei és megteremtődtek a korszerű munka tárgyi és személyi feltételei. Az emberek művelődési és szórakozási lehetőségei már a legkisebb falvakban is adottak, sőt a művelődési autók révén a tanyák és a majorok is belekerültek a kulturális vérkeringésbe. Az ország életében végbement változások, az emberek politikai és gazdasági biztonságérzete, a nyugodt közhangulat elősegítik a művelődési igény növekedését. A tömegek felismerték, hogy gazdasági fejlődésük, műveltségük és tudásuk növelésének függvénye. Az egyéni és a társadalmi érdek így egyaránt követeli a dolgozók általános és szakműveltségének emelését, ezen belül a felnőttoktatás eredményességét. A szocialista ember mélyülő szakismeretei és sokirányú kulturális érdeklődése folyamatos művelődési és szórakozási igényt támaszt. Ezek kielégítése megtisztelő és egyben felelősségteljes feladatot ró a népművelésre. Ez a felelősség késztet többeket arra, hogy cikkekben és tanulmányokban elemezzék a népművelés helyzetét, eredményeit és gondjait. A cikkek többsége reális képet fest, de akad olyan fejtegetés is, amely az egyes jelenségek mögött a válság jeleit véli felfedezni. Az igazság azok oldalán van, akik állítják, hogy nincs válságban a népművelés, mint ahogyan nem is lehet, hiszen az emberek művelődési és szórak izási vágya kitörölhetetlen, legfeljebb arról van szó, hogy az igények változása következtében veszítenek jelentőségükből a hagyományos ágak és formák, s helyükre újak kerülnek. Ezek a változások nem jelentenek válságot, a népművelés mozgalmi jellegű, így természetesen idomul az egyes ágak és formák alkalmazásával a társadalom igényeihez. Kuntár Lajos VESZPRÉMI FESTŐK Budapest gazdag képzőművészeti életében is üde foltot jelentett a Veszprém megyei képzőművészek 1963. évi őszi kiállítása a Csók István Galériában, s akinek módjában állott: pár héttel később örömmel nézte végig e kiállítás bővített anyagát a veszprémi múzeumban. Nemcsak azért, mert a festők sok művének tárgya csodálatos természeti kincsünk, a Balaton sokszínű szépsége, hanem azért is, mert Veszprém, a Bakony és a Balaton festői az embert, s munkáját is derűs, friss szemmel nézik, korszerűen látják és ábrázolják. E korszerűség azt jelenti, hogy ábrázolásuk nem közvetlen, felszmi visszatük- rözés, hanem nagyon is tudatos, konstruktív alkotó tevékenység, mely képes arra, hogy a látványban, a jelenségben emóciókban gazdagon tárja fel a lényeget. E törekvés értékes megvalósítását tapasztalhattuk az egyáltalán nem „vidékies” tárlaton. A Veszprém megyei művészek felvonulása persze nem okozott meglepetést, hiszen Bartha László vagy Udvardi Erzsébet ma már nemzeti piktúránk kiemelkedő egyéniségei közé tartozik, s a többiek anyagának sincs provinciális jellege. A rokonszenves együttesből nehéz is egyeseket kiemelni, de persze nem hallgathatunk épp Bartha művészetének további elmélyüléséről, meg'éréséről, mely őt ma már ígéretes tehetségből rí* 163
