Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Békefi Gábor: Az országos dalostalálkozóról

Pál Kossuth-díjas zeneszerző Savaria c. művét az október 20-i bemutatón a szombathelyi Erkel Kórus adta elő. Október 19-én délelőtt ragyogó napsütésben fogadhattuk a különvonato­kon érkező vendégeket. De ott voltak a MÉMOSZ veterán dalosai is, akik az 1938-as találkozó rendezői voltak. Az ünnepélyes fogadás után a szombathelyi pedagógusok és a koszorús lányok szállás- és étkezőhelyeikre kísérték vendé­geinket. Ebéd után a díszhangverseny közös számainak próbáján azt tapasztaltuk, hogy a kórusok főpróbáját nem lehetett az elkészített terv szerint megtartani, mert az énekkarok nem készültek fel úgy a számokkal, hogy azokat egyen­ként 20 perc alatt ki lehetett volna dolgozni. Ez nem az intéző bizottság mulasztása volt. Azon lehet vitatkozni, hogy az összesített, 400—600 főből álló kórusok számainak művészi kidolgozása mennyire lehetséges, de a dísz- hangverseny rendezésének célja a 25 éves múltnak a jelennel való összekap­csolása volt. 1938-ban a munkáskórusok a felvonultatott mintegy 2000 dalos­sal demonstrálták politikai felfogásukat a fasizmusba mindjobban belesod­ródó Horthy-rezssimmel szemben. A díszhangverseny az összesíteti kórusszá­maival emlékeztetni akart a múltra, a jelenben pedig az erőt, a tömegek kultúráját képviselte, s ez méltó folytatást kapott a másnapi egyéni bemuta­tók művészi színvonalával. A megyei tanács elől a Művelődési és Sportházhoz fáklyával felvonuló dalosok G y u r á c z János városi tanácselnök üdvözlő szavaira Kodály— Berzsenyi: Magyarokhoz c. művével válaszoltak. Az ünnepi műsor benn az épületben volt. Október 20-án délelőtt a város négy kultúrtermében tartottuk a bemu­tatókat. Mint rendező sajnos, az elhangzott számokból csak néhányat, — azt is egy helyen — hallhattam meg, a teljesítmény színvonaláról nem beszél­hetek. A zsűri tagjai és a közönség megnyilatkozásai alapján igen találónak érzem Turcsányi Emil cikkének a Népművelés 12. számában megjelent meg­állapításait. A vasi kórusokról néhány mondat: „Éppen az itt adódó össze­hasonlításból és az egyéb országos tapasztalatból derült ki, hogy a vasi kórus- mozgalom. az utóbbi években erőteljes lendülőben van. Ez egyelőre elsősor­ban a kórusok számának örvendetes megnövekedésében mutatkozik”. — „Sok csoport azonban már megtette a kritikxis első lépéseket, így a karvezetők és énekesek és főleg az irányító és fenntartó szervek ügybuzgalma remélhetőleg hamarosan komoly színvonalbeli fejlődést is eredményez.” A vendégkórusok­ról: „Ez alkalommal is beigazolódott, hogy a gondosan, rendszeresen dolgozó énekkarok a hivatásos szintet is megközelíthetik.” A bemutatóra minden kórus maga állította össze műsorát. A program nem volt megkötött. A kórusok műsorpolitikája a statisztika tükrében érde­kes számokat mutat. A vendégkórusokat és a vasi énekkarokat egybevéve 55 kórus bemutató műsorát vettem figyelembe. Szerzők szerint két csoportra osztottam a műveket: legújabb kor és az előző korok zeneszerzőinek műveire. (A legújabb kort Bartóktól számítottam.) Teljesen mai szerzők műveit éne­kelte 11 kórus, többségében mai szerző művét 24, egyenlően régi és új kor­ból 8, többségében régi szerzőktől 15 kórus. Tehát az 55 kórusból 40 úgy állí­totta össze műsorát, hogy a mai szerzők legalább a felében, vagy annál na­gyobb arányban szerepeltek. 139

Next

/
Thumbnails
Contents