Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Weöres Sándor pécsi évei

folyóiratot fogsz csinálni; az egyetlen jó magyar folyóirat lesz. — No csak a körülmények el ne gáncsolják a lapot a megindulás előtt, vagy az első néhány szám után.

■ ■. Köszönöm, hogy a Kurészeket közölni akarod benne. Nagy örömmel hozzájárulok, és erreföl több részletet nem közöltetek belőle sehol. De nem lesz-e egy 900 soros versesdráma túlnagy tehertétel egy frissen induló folyóirat legelső számában? ezt mégis meg kéne gondolni. (1941. jan. 2.)

Következő leveléből:

Hálás vagyok, hogy utánajártál, hogy a pécsi könytár előkészítő munkálatát is rám bízzák; legjobb lenne, ha mindjárt a kiképzési időm leteltével, júliusban megkezdhetném a pécsi munkálkodást. Remélhetőleg addigra a folyóiratod is nyeregben lesz.

Néhány sorral hátrább egy meglepetésről számolt be:

Azt hittem, Pesten nem fogok tudni verset írni; és mióta itt vagyok, kb. kétszáz verset írtam; többet, mint eddigi két-három év alatt. Volt úgy, hogy egyetlen éjjel 36 db vers folyt ki belőlem az akaratomtól függetlenül, egy-végiében, hihetetlenül rövid idő alatt. Egészen furcsa lelki jelenség nálam, eddig mindig gürcölve dolgoztam a verseken, most pedig úgy terem rajtam a vers, mint a tüske a réten. — Persze a rengeteg új vers nagyrésze csak pársoros; és legfeljebb ha 10 van közte, ami nem híg dolog. — Különösen az utóbbi pár héten írtam rengeteget; váratlanul jött a vers-bőség és ugyanolyan váratlanul el is múlt; se keletkezésének, se megszűnésének nem tudom okát. Nyilván nem ismerem önmagamat, hogy ilyen arányú benső meglepetés érhet. (1941. febr. 13.)

Azt hiszem, ebből a tódulásból lett — vagy már készen is állt — a „Rongysaőnyeg” 120 darabja, amit a „Meduzá”-ban adott ki. De akkor már „nyeregben” volt a lap, az első szám összeállításán dolgoztunk. Kértem, szerezzen verset Babitstól, mint Pécs első számú irodalmi nagyságától: nélküle nem illett indulni. Ezenkívül felsoroltam több nevet, kikkel volna jó kapcsolatba lépni. Weöres igen tüzetesen dolgozott, amint a következő levél-szemelvényekből kitűnik:

Megbocsáss, hogy csak most írok. Oka, hogy leveled vétele után azonnal kéziratot akartam kérni Babitstól és az eredményt mindjárt megírni. Többször úgy volt, hogy a napokban elmehetek hozzá, de Babitsnak mindig közbejött valami és telefonáltatott, hogy ekkor vagy amakkor jöjjek, később; míg végre ma csakugyan bejutottam hozzá. Örömmel tudatom, hogy megígérte a verset a leendő pécsi folyóirat számára. Azt mondta, hogy jelentkezzek nála egy héten belül és kapok verset tőle is és Török Sophietól is (mindkettőjüktől kértem verset; ha nem így csinálom, sértés lett volna Babitsné iránt). Remélem, hogy simán fog menni a dolog és még 20-ika előtt küldhetem a kéziratokat. ■— Babits leendő Janus Pannonius Társaság-i díszelnökségének tervbevételét már hónapokkal ezelőtt említettem a mesternek, Lovász Pali bácsi kívánságára. Most, hogy újra említettem, láttam, hogy rosszul esett, hogy még mindig csak terv; úgy fogja fel, hogy a Társaság habozik ezirányban. Jó lenne ezt mennél előbb nyélbeütni.

126