Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Weöres Sándor pécsi évei

.. .Ha én-em nincs az írásaimban, akkor hol a fenében van; mert ami bennem van, azt megírom.

■ ■. Hogyan halad a Várkonyi-Pavel antológia? Az anyagot rostáld meg alaposan; ami indítványod van, nyugodtan közölheted Panellal, ő igen kellemes munkatárs, belátó ember, nyíltan és egyenesen lehet érintkezni vele.

Sásdi értesített, hogy pécsi vonatkozású írók gyűjteményét állítja össze. Érdekes volna a nem-szereplő pécsi tehetségek egyrészét is bevonni a könyvbe; válogatni a következőkből: Schridde Éva, Matusz, Bárd, Kalmár, Ficzkó Gyula stb. Néhánytól rendkívül szép darabokat lehetne válogatni. Erről, ha jónak látod, alkalomadtán diskurálhatnál Sásdival ... (1939. febr. 24.)

Az említett Sásdi-féle antológia („Pécsi antológia”, 1939) kiadásában nem volt részünk; Weöres „Oldódás”, „Esti vendég” és „Anyámnak” című verseivel szerepelt benne. — Saját ügyünk volt azonban egy nagy dunántúli versantológia összeállítása, ám nem sikerült végbevinni. Pavel Ágoston, Weöres volt tanára, Szombathely kultúrmindenese kezdeményezte, jóideje gyűjtötte már az anyagot, moist nyélbe akarta ütni, s kihozni egy terjedelmes kötetben. Weörest és engem szólított fel a társmunkára, sok levelet váltottunk, sőt 1939 tavaszán többnapos döntő konferenciára gyűltünk össze hárman Csöngén. De nagyon jól éreztük magunkat, nem volt kedvünk versekkel bíbelődni, inkább szórakoztunk. Az eredménytelenség igazi oka azonban az volt, hogy akkor már háború dúlt a nagyvilágban, anyagilag aláásta, végül elsodorta az egész vállalkozást. Csupán Marék Antalnak az egyes költőkről írt jellemzései jelentek meg önállóan, s az én bevezető tanulmányomat közölte Pavel a „Vasi Szemlé”-ben.

Mindezekkel a dolgokkal párhuzamosan már 1938 közepe óta húzódott egyetemi éveinek lezárása, a jogi félév beszámítása, az abszolutórium, a doktori szigorlat és értekezés lebonyolítása. Minthogy ezek javarészt technikai elintéznivalók voltak, nem részletezem őket, de meg kell említenem a disszertációt. Talán kevesen tudják, hogy Weöres szabályszerű Dr. phil., éspedig szószerint az: filozófiából doktorált. Tanárai felismerték tehetségét, képességeinek, egyéniségének különálló voltát, s aszerint bántak vele. Amikor megkérdeztem, milyen tárgyat választ a tanulmányhoz, maga mondta: „Nem valami szokványos dolgot várnak tőlem.” Végülis Halasy-Nagy József professzor a vers keletkezésének vizsgálatára, „e szokatlan és majdnem járatlan tárgykörre” hívta fel figyelmét, mint az értekezés végén írja. 1939 tavaszán készült el a munkával („A vers születése”), s júniusban már elfogadottan nyomdába küldte. De noha nyakán volt még a szigorlat, elhanyagolt múzsája követelőzni kezdett: mikor júniusban meglátogattam Csöngén, közölte, hogy nagyobb méretű görög mitológiai költeménnyel bajlódik, Kro- noszról. Nemsokára ezt a hírt adta róla:

A Krónosz sajnos nem akar akuttá válni; nem megy, azóta vesztegel. Valahogy félek tovább dolgozni rajta; attól tartok, hogy nem lenne más, mint nagy szavakkal hadonászás; mennydörgés helyett zacskó-durro- gatás. Nem tudom, lesz-e valami, belőle valaha is. (1939. július 20.)

Azért jegyzem fel a dolgot, mert ebből a „Krónosz”-ból mégis lett valami:

123