Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Weöres Sándor pécsi évei

ha ezt nem állítom, akkor megtehetem, hogy délután 2-től 4-ig „pasz- szívan átéljek” és 4-től 6-ig az átélteket aktívan versbe foglaljam.

Hogy „a líra nagy teremtő korszaka lejárt”: ezt egyáltalán nem hiszem. [Pedig határozottan állította egy ízben, ma is emlékszem rá, s nyilván azért szőttem be a kritikába.] Hanem: lehetségesnek tartom, hogy a következő évszázadokban a költészet valahogy háttérbe szorul, olyanféleképpen, mint a keresztény középkor egy részében, kb. a 111. századtól a XII.-ig. (Akkor is keletkeztek nagy költői művek, de számbelileg aránylag kevesen; és jelentőségük másodlagos volt, csak a vallás kiegészítői voltak. Ezzel szemben nem akarom letaksálni sem a középkort, sem annak költészetét, sem az általam elképzelt jövőt.)

Hogy az ó-kultúrák eschatologikusak-e, ehhez, sajnos, csak akkor szólhatok hozzá, ha megírod nekem, mi az az esch. — stb.

Igen kíváncsi vagyok, mit szólsz mindehhez. (1939. jan. 6.)

Teljesen elfelejtettem, mit válaszoltam ezekre a punktumokra. Weöres sem tért vissza rájuk, hanem új vitapontot vetett fel, helytelenítvén a kritikámban előfordult „kozmikus” jelzőt.

Most már igazán restellem, hogy előbbi levelemmel késlekedtem. Mert azt hitted, megorroltám bírálatod miatt. Először is: kritikád igen elismerő volt. Ettől függetlenül: se elismerő, se leszóló bírálatért nem sértődöm meg, hiszen a kritika nem a „szerzőnek”, hanem a „szerzőről” szól (vagy legalább is így kéne lenni); és nem baráti ajándék, hanem objektív beszámoló arról, hogy a bíráló milyen értékeket és hibákat érez a megbíráltban.

Hanem hadd csimpaszkodjak bele még egy helyen a kritikádba. Azt írod: „kozmikus költő”-nek érzel engem. De talán szükségszerűen minden költő kozmikus költő, sőt minden ember. Hiszen teljes-egészünkben a kozmoszba tartozunk; és a kozmoszba tartozik minden, amit ismerünk. Vájjon van-e jogcímünk arra, hogy a dolgok egyik csoportját kozmikusnak minősítsük és a másikat nem? Mert ha nincs: akkor minden költő kozmikus költő és minden csizmadia kozmikus csizmadia; minden ember kozmikus ember. Es akkor a „kozmikus költő” megjelölése nem bír több meghatározó erővel, mint ha pl. azt mondanánk: „egyfejű költő”.

Ha érdekel: majd megpróbálom a gondolatmenetedet még néhány helyen kirágni. — Szeretném, ha megírnád: mit felelsz eddigi rágcsálá- saimra. (1939. jan. 14)

Megint cserbenhagy az emlékezetem, vajon mit írtam erre; Weöres válaszából arra következtetek, hogy a költőket igyekeztem kategorizálni, ami — mai eszemmel nézve — elég sikerületlen vállalkozás lehetett; bár lehetséges az is, hogy kategóriát mondottam, de típust értettem. Mindegy, lássuk, mit írt Weöres:

Köszönöm hosszú és szép leveledet; nagy élvezettel olvastam alapos fejtegetésedet többször is. Én nem vagyok képes szakszerűségre (alkatom szerint talán igen, de tanultságom szerint még nem); de tán ha tudnék szakszerűen vitatkozni, akkor se volna sok ellentmondani valóm.

Ami a költők kategorizálását illeti: nem gondolod, hogy ez az irodalomtörténeti pozitivizmus csökevénye? Beleférnek-e kategóriákba a

121