Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Grábics Frigyes: Győri "beszélő házak"

hon maradt. Győr után a legnevezetesebb vidéki állomása Debrecen volt. Innen már a Nemzeti Színházba került.

A győri színpad valóban a pályakezdés, az első siker színhelye volt, s élete folyamán többször is visszaemlékezhetett rá. 1866jban például férjével ellátogat a pozsonyi katonai sebesült-táboriba, ahol egy katona megszólítja: „Én Szabó György vagyok, mondá, és Győrött pályáztunk együtt; amikor iíiasszony még kicsinyke kis leányka vala.” „Szabó György?” mondám én, de a névre nem tudtam visszaemlékezni. Ö pedig arra kért, hogy üzenjek majd Szabó Györgynének, az ő hites társának, ha őt maholnap kiviszik a Szent Mihály-lován. Nekem könnybe lábadt a szemem, és sietve távszék a barakból. De alig értem a láger túlsó végébe, mikor hírül hozák, hogy az üzenetet elküldhetem — özvegy Szabó Györgynének.”

Más győri pályatársai is voltak, akikkel később találkozott. Molnár György, a budai Népszínház igazgatója mutatta be először a pesti közönségnek.

Ez még nem a végleges és teljes diadal, de hamarosan az is következik. 1871-ben az alig húsz esztendős Blaha Lujzának a Nemzeti Színház igazgatója ajánl szerződést. S a szerződés mellé levelet mellékel a főrendező, Paulay Ede. „Azt is írta Paulay, hogy végtelenül örülne, ha a szerződést aláírnám, mert viszonozhatná azt a sok jót és szívességet, amellyel szüleim irányában viseltettek fiatal kezdő színész korában, amikor nagyon sokat kellett nélkülöznie.” ... „És Váraiék megosztották velem, amijük volt, és az ön atyja volt az én legjobb barátom, ön akkor engem „Palivali bácsinak” hívott ...”

És alighogy megmelegedett a Nemzetiben, érkezett még valaki a színházhoz, akivel győri emlékeket lehetett felidézni. Akkoriban a kis Kölesi Lujza nem ismerte Krippel Marit, pedig egykorúak lévén akár egy iskolában is járhattak. Az ismeretlen győri ismerőst azóta Jászai Marinak hívják, és ugyanolyan tüneményes gyorsasággal hódította meg a pesti közönséget a tragédiában, mint Blaha Lujza a népszínműben. S aztán egyformán szívesen jártak vissza vendégszerepelni Győrbe.

Látod, ez a ház még megvan, az a színház már nincs. Itt volt — indulhatunk is arrafelé — a Bába-szigeten. Most azon az úton járunk, amerre Bláha Lujza ment naponta a színiházba. Ezek a házak akkor is, megvoltak. A Rábát akkor fahíd ívelte át.. Azoknak a virágágyaknak a helyén állt a színház. Itt szemben akkor is szórakozóhely volt. Hallod? Zeneszó szűrődik ki. „Lehullott a rezgő nyárfa .Ezt is ő énekelte először.

112