Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Egerszegi Ferenc versei - A pincekulcs
EGERSZEGI FERENC VERSEJ: A PINCEKULCS Pihenni dolgos hét után minden vasárnap délután a hegyre ballagott. Nem gyűrte le beteg szíve; a pincekulcs volt mindene, mit örökül kapott. Apja halálán hagyta rá. Mintha még most is hallaná a szót: „őrizd tovább!” S már látta is nagyobb fiát, kinek ő is így adja át majd élte alkonyán. Az élet lassan elpereg. Azóta hányszor tette meg a kaptatós utat. S most mégis gond a szív fölött a pincekulcs, mely összeköt múltat s utódokat. A föld. az más! Az könnyekig meghúzta. S hogyha eltelik, a néhány röpke év, a gyermekek, az unokák okosabban viszik tovább mindnyájuk életét. De mi lesz, ha árván marad a kis négyszázöles darab az Űrhida-tagon? Nem érti még, de sejti már, hogy úrrá lesz az Ürhidán a jövő gazdagon. S a pincekulcs kié legyen? Ki lesz gazda a kis hegyen? Ez mégis gond ma még. De hessenti a gondokat, s koccint, hogy legyen boldogabb a másik nemzedék ... 39
