Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - SZEMLE - Költészet vagy retorika? Kiss Dénes: Porba rajzolt szobafalak (Tüskés Tibor)
san közülük ma is vidéken élnek. Szinte kivétel nélkül úgynevezett polgári foglalkozással bírnak, ha e foglalkozás szorosabban össze is függ az irodalommal. Mért mondjuk mindezt? Megszívlelendő tanulságként, részint a tehetséges vidéki költők, részint a ti- tánkodó vadzsenik számára ... Végezetül hadd álljon itt egy javaslat. Vajon nem találna-e népszerűségre — anyagi meggondolásokból esetleg olcsóbb kiállítású — egy akár az Olcsó Könyvtárban kiadott, egykét évenként jelentkező almanach fiatal költőink legjobb terméséből? Külföldi példák nyomán nálunk is meg lehetne próbálkozni ezzel. Valószínű, hogy jelentős mértékben elősegítené az egyre nagyobb teret hódító mai magyar költészet propagálását, s jobban nyomon követhetővé tenné a legifjabb generáció fejlődését, részint azáltal is, hogy nagyobb nyilvánosság elé bocsátaná őket. Az olvasók növekvő érdeklődését mai líránk iránt eléggé mutatja két szám: a Tűz-tánc 1958-ban 1500 példányban jelent meg, a Tiszta szigorúság most 6000-ben, s már csak itt-ott találunk belőle eldugott vidéki könyvesboltokban. A négyszeresére nőtt példányszám önmagában is sokat mondana költészetünk az utóbbi években végbement fejlődéséről s az iránta megnyilvánuló érdeklődésről. A Tiszta szigorúság azonban nem csupán a helyzetet rögzíti a fentebb kifogásoltak ellenére is alapjában véve hűséges formában, hanem bizalommal tölt el bennünket az iránt is, hogy a tehetségek a Tűz-tánc- cal megindult áramlása a jövőben sem szűnik meg, s mennél több új költő jelentkezik, közülük annál többtől várhatjuk majd, hogy maradandó értékkel gazdagítja nagymúltú líránkat. (Magvető, 1963.) Takács István KÖLTÉSZET VAGY RETORIKA? — Kiss Dénes: Porba rajzolt szobafalak — A fiatal magyar lírában van egy hang, a huszonöt, harminc évesek hangján belül is megkülönböztethető, amely főként annak a társadalmi mozgásnak a kifejezője, amelyet a faluról a nagyvárosba kerülő ifjúság érzései, gondolatai és hangulatai kísérnek. Maga a társadalmi folyamat és annak lírai megszólaltatása persze nem új irodalmunkban (legalább Ily- lyés, Erdélyi, Sinka föllépése óta megvan irodalmunkban), de most sajátosan mai, egy egész társadalmi forradalommal, a szocializmusba való átlépéssel egybeeső változásról van szó. Ha hamarjában neveket is kellene mondanom, akkor az egy fázis- eltolódással előbb rajtolók közül Ladányi Mihályt (Az út kezdete), az első kötettel most indulók közül pedig Té- nagy Sándort (Jámbor lázadás) és Kiss Dénest említeném. Ezek a költők már csak emlékét hozzák a feudális falunak, s csak a szülőkhöz kötődő emlékekben hordozzák a paraszti sorsot; ők maguk — mint Kiss Dénes is — még „vidéki suttyóként” nőnek fel. de emberi öntudatra eszmélésük 17* 243
