Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - SZEMLE - Tiszta szigorúság (Takács István)

György, Baranyi Ferenc, Csoóri Sándor —- hogy csak a legkiforrottabba- kat említsük — sokkal gazdagabb skálájú költők, mint bemutatott verseik alapján róluk gondolhatjuk. Ráadásul nem is mindig legreprezentatívabb alkotásaikkal szerepelnek. (Csoóri, Fodor.) Kevesellhetjük a kötet egyéni érzésekkel, a szorosabban vett lírai énnel 'foglalkozó verseit, s nem utolsó sorban a köztudottan bőséges, színes tájverseket s a szerelmi lírát. Fiatal költők antológiájához képest talán túlságosan is komoly és felnőttes líra rajzolódik elénk a Tiszta szigorúság alapján.

Mindezt a kötet legtöbb alkotásából kicsengő tiszta hazafiság, szilárd eszmeiség, társadalmunkért érzett aggodalom és felelősség, pátosztól mentes nemzetköziség szem elől tévesztése nélkül mondjuk, csupán azért, mivel a kötet azzal, hogy egymás mellé sorakoztatta a közélet és az egyéni élet szintézisét sikerrel létrehozó Garait, Vácit vagy Hárs Györgyöt, s a köz- életiségtől távolabb álló Stetka Évát, Szécsi Margitot, a meglehetősen szűk költői körben mozgó Gyurkovics Tibort vagy a súlyosan vívódó periódusban levő Csoóri Sándort, egyfajta gazdagságot már megvalósított, s jó lett volna, ha e gazdagság további vonatkozásokban is kifejezésre jut a kötetben.

Még két észrevétel feltétlenül ide kívánkozik. Az egyik a kötet költőin

— elsősorban az újonnan bekerülteken

— észrevehető hatásokra vonatkozik. Sokat és szívesen beszéltünk mostanában az ifjabb magyar irodalmat, különösképpen a lírát ért nem éppen szerencsés hatásokról, több évtizedes izmusok felélesztéséről és sosemvolt újként kikiáltásáról. Nos, a Tiszta szigorúság költőinél, verseinél e káros hatások alig érhetők nyomon. Inkább nagyon is megbecsülendő hatások érződnek, s azok sem szolgai átvételekben, hanem saját költői nyelvük részévé sajátítottam Ha neveket akarunk említeni, József Attila, Majakovszkij, Aragon, Eluard, Brecht, Neruda, Radnóti, Quasimodo, Guillén, Lorca, Whitman, a mai szovjet és a haladó francia líra jelentős alkotóinak neve feltétlenül ott található a hatást gyakorlók között. Rangos és rangosságra serkentő névsor.

A másik észrevétel is a fiatalabb költőkkel kapcsolatos. Életkoruknál fogva nem élték át eszmélő tudattal a fasizmus éveit. Költészetükben mégis központi helyet foglal el ez a témakör — Győré Imre Buchenwald-ja, Simon Lajos megrázó verse, a Kantáta egy gyermekről, Orbán Ottó vagy Tóth Judit egy-egy verse beszél erről az élményről. Nem felejti hát a legifjabb költőnemzedék sem a rettenet éveit, s költészetükben sajátosan fonódik egybe az antifasiszta és békeharcos hang, legtöbbször egy versen belül, jeléül annak, hogy a két fogalom egymástól elválaszthatatlan.

Mindezek után felmerülhet a kérdés: vajon a kötet újabb költői közül hány ér meg egy esetleges, néhány év múltán megjelenendő antológiát, hány ígéretes tehetség váltja be a hozzá fűzött mostani reményeket?

Nehéz lenne megjósolni, kár is találgatásokba bocsátkoznunk. Annyi azonban bizonyos, hogy néhányan, a már kötettel is jelentkezett Baranyi Ferenc, Kiss Dénes, Ténagy Sándor. Csukás István, vagy a most kötetre készülő Soós Zoltán, Nyerges András, Tóth Judit, Buda Ferenc helyet kémek majd maguknak bármely, a közeljövőben megjelenő antológiában.

A kötet végén közölt életrajzi jegyzetekből kitűnik, hogy a harmincegy költő túlnyomó többsége vidéki, pályáját tekintélyes részük vidéki lapoknál, azok mellékleteiben, vidéki irodalmi folyóiratok lapjain kezdte, s számo242