Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - SZEMLE - Bódás János: Mai prédikátor (Könczöl Imre)

Akármi jön, ne féljetek, csak szántsatok és vessetek, szeressetek és szüljetek, a jövőre készüljetek.

A háború alatt születik egész kötetének egyik legkiemelkedőbb, legművészibb verse, az „Egy pillanat”, melyben Székesfehérvár bombázásának egy pillanatába összesűrítve megrázó erővel tudja érzékeltetni a háború öt esztendejének minden borzalmát.

A felszabadulás után éber, figyelő szemmel néz körül, és hamarosan meggyőződéssel vallja:

álljak magasztos eszmék zúgó léghuzatába!

Szelek, lázítsatok. viharok, szítsatok, nagy elvek, igazságok, ti lobogtassatok!

Nyíltan kimondja azt is, milyen elvek és igazságok lobogtatják.

s szeresd e népet, mely ölében egy újszülött országot ringat, féltsd, óvd és küzdj, hogy ne vihessék vágóhídra a fiainkat, s kívánj elnyomott millióknak szabadságot, hol erre várnak, sikert a tervnek, szorgalomnak, s igazi békét a világnak.

S ezt akárcsak Bornemissza és a többi prédikátor ősök, belső kényszerből vallja, mert ha nem vallaná,

békében élhetnék én mindenkivel régen,

... csak éppen önmagámmal nem lenne békességem.

A társadalmi felelősség mellett Bódás másik fő ereje a természettel való csszeforrottsága. A természet nemcsak természetfestő verseiben van jelen, hanem átszövi egész költészetét. Bármiről ír, képeit és hasonlatait a természet jelenléte teszi érzékletessé és szemléletessé. Pl. az éj nagy lomha kotló. A harangozó feji a tornyot, az édes hangok megitatják a falut és a tájat stb., stb.

Külön színfoltot jelentenek költészetében egészséges népi humort sugárzó versei, mint pl. a „Kecske”, a „Vakarózni jó”, vagy az „Ördögpuli”. Kár, hogy ezekből kevés került a kötetbe.

Vallásos verseit is a prédikátorok hangjához hasonló népi nyerseség, a kegyeskedők szemében már-már pogánykodásnak tűnhető kemény szókimondás teszi értékessé. Egyik legmegkapóbb verse „A karácsonyi Jézushoz”, melyben egy kisgyermek ilyen hangvétellel kérdezgeti Jézust:

236