Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Káldi János: Országjárás, 1963
a távol tájain, innen látható jól; Párád, Bodony, Mátraballa varázsait vallatom egy órája már, de tíz nap sem lenne erre elég. S azt hiszem, van, ami még fontosabb: csak aki néhanapján szemével, szívével ily magasról körültekint, az ítélheti meg jól a világ dolgainak egyre sűrűbb viszonylatát. Július 26. Tutajon Mint a költői szív, ha benne több száz viola-szépségű, megíratlan, rezge dal van, oly nyugtalan és sebesen-zúgó a víz a Duha-kanyarban; a tutajt majdnem elviszi, úgy cibálja, de az mégis húz, húz célpontja felé — Visegrádra. Tájat, ennyire beszédeset, talán sohase láttam: ó, a tündéri-szép nagymarosi harangszó, az üdvözletet-intő fűzfaág, a fönti fellegvár s a lenti sietés hanggal, sugárzással, egy-egy rezdülettel vagy csak némasággal hogy mondja a maga sajátos igazát! S hallgasd csak: minden igazban mennyi vigasz van! Július 28. Leányfalu, Móricz-ház Perzselön süt be a dolgozószobába a virágok vöröse-lilája, de hiába: e szoba mégis félelmetes, mint egy elhagyott, óriási csatatér, szívszoritó a némasága! Iszonyatosan magányos az írógépe; több mint tíz éve mozzanatlan. S a könyv, a naptár, a jegyzetek sora se szolgálja Öt, a Halálig-Tisztát, a Jófény-Magvetőt; mindene alszik e falusias, szomorkás sugarakban. Lám, így adatott- húsz év után most mondom el a köszönetét, mert versemet a Kelet Népében — még kisdiákkoromban — leközölte; ő indított el a Legnagyobb fáj dalomba, a Legboldogítóbb Szívörömbe! Július 29. Lópatkolás Sziszegjenek csak a kényeskék, hogy a „finom-szavú költő” mily témát énekel meg. 232
