Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Káldi János: Országjárás, 1963

«

Balatonberény

I.

Tíz nagy. sárga nyár látott már itt; ismer a Határcsárda és a nyárfasor; s a part rezegteti szívemben minden petúniáját, nárciszát.

S valahányszor — nem is ritkán — a láthatáron egy vonat ellohol, arra gondolok — s bizony, hogy fáj — miért nem örök az ifjúság.

II.

Én, a kevés-bort-ivó, itt mindig borissza leszek, mert e jó vörösbort nem lehet

nem kívánni,

de más is van, ami sugározza a delejt:

Juliska néném „almás-mákos” rétese fenségesebb, mint bármilyen királyi csemege: tűzre-való az, aki ily jót elfelejt.

III.

Nagyon különös a temető — főleg ibolyás-esti fényben — ahogy kereszt-köveitfáit villogtatja,

ciprusain, fagyalbokrain át sejtelmesen.

Itt nyugszik Joli „pörc”-öt vevő nagyanyja, földig-érő, éjfekete szoknyája itt suhog — látom és hallom — pedig nem láttam sohasem.

IV.

Elülök — mint annyiszor — a kert végében elfektetett, régi nyárfarönkön. Hogy miért, azt nem tudom, de itt mindig könnyebb lesz a szívem.

Sehol nem lelek ily nyugalmat; s itt mindig tudok írni, még akkor is, ha megzavarnak, mint most is.

mert jön Marcin Laci bácsi; fölköszöntöm, s máris mondja gondjait, hogy nekem több legyen, s neki ne maradjon semmi sem.

Július 20.

Érd, téglagyár

Csak tévedésből jutottam a téglagyár elé, s ahogy az udvarba benéztem, sorakoztak a nyerstéglák prizmái, gúlái megtetőzve

egy hosszan elnyúló mélyedésben.

Valamiféle távoli őszbe kerültem egy pillanatra;

sárgán világított az agyag, az út, az emberek arca, s odébb — mintha maga mozogna ott, az idő, járt-kelt megvillanva a kemence előtt — akár egy ismeretlen Derkovits-képen —

egy téglaégető.

Július 24.

230