Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Dávid József: Levél Kőszegről
Találó volt a lelkes felkiáltás, mert évszázadokon keresztül valóban azoké volt e város szépsége, jósága, akik uralták a várat, akik győzedelmeskedtek mindig a rontás ördöge felett. Csak amíg a múltban halált osztogató fegyvereket őriztek itt e vastag falak, addig ma — a Történelem során először — a kultúra és a béke fellegvára lett a kőszegi Jurisich-vár. Ehhez tartozik még szorosan az említett ünnepi tanácsülés beszámolójából az a bátor kijelentés, aminek) a lényege az, hogy a történelem során e sokat szenvedett város nem akar többé ostromlott lenni, de olyan seregestől várja a békés szándékú igaz embereket, mint amekkora sereggel özönlött erre hajdan a török. Micsoda biztonságos tudat és felemelő szép emberi érzés, hogy a „megerősített vár” mai urai szélesre tárják a nehézveretű kapukat, hiszen a kultúra, a béke, a szépség tanyázik itt most. A jó könyvek forgatására, múzeumlátogatásra, koncertre, színházi előadásra, vagy csak éppen egy csésze fekete kávéra seregük ide a nép. Honnan volt annyi erő, hogy e kis város elszánt népe az tenyészet vasfogai közül kitépje e kincset érő történelmi hagyatékot, de ezen túl rendet teremtsen a város műemlék házai körül is? A kérdésre nem könnyű a felelet, de egy száraznak látszó kis adat talán közelebb viszi az embert a „csoda” megértéséhez. Alig egy fél évvel az országra szóló kőszegi várünnepségek előtt a város vezetői „hivatalosan” felszólítottak néhány olyan háztulajdonost, akiknek műemlékek mellett vagy főútvonalon van a házuk, hogy tataroztassanak. Az eredmény az lett, hogy több mint 100 háztulajdonos csinosította, szépítette meg a házát. Az áldozat nem volt csekély, mert van olyan háztulajdonos, nem egy, akinek 30—40 ezer forintjába került ez a megújhodás. Mások önzetlen társadalmi munkával segítettek a város újjáépítésében. Kőszeg a jeles nagy ünnepnapon méltóképpen várta kedves vendégeit. Aki régebben már járt itt, alig ismert az új köntösbe öltözött házakra, terekre és műemlékekre. Találkoztam olyan messziről jött turistacsoporttal, melynek tagjai eredetileg egy napot szándékoztak Kőszegen tölteni, de három napot maradtak, mert marasztalta őket a műemlékekben gazdag, kicsinosított városka varázsa, az alpesi levegő, a sok kedves látnivaló. Hallottam külföldieket is őszinte elragadtatással beszélni a városról. És azt is megfigyeltem, hogy nem siettek innen, mert nagyon élvezték Kőszeg magyaros vendéglátását. A kéthetes ünnepségsorozat alatt mintegy ötvenezer magyar turista és külföldi vendég, környékbeli lakos kereste fel a várost. És a rengeteg ember közül egy sem akadt, aki ne úgy ment volna el a történelmi falak közül, hogy ne szándékozna újra visszajönni. Pedig még igen sok minden hiányzik e városkából, ami szintén a turisták, a vendégek kényelmét, szórakozását szolgálná. Remélhető, hogy a város vezetőinek további erőfeszítéseit támogatva a megyei és országos szervek is mindent elkövetnek azért, hogy Kőszeg valóban 228
