Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Baloghy Zoltán: Emberközelben, a teremtő élet sűrűjében
BALOGHY ZOLTÁN EMBERKÖZELBEN, A TEREMTŐ ÉLET SŰRŰJÉBEN — Festőművész a zalai olajbányászok között — Hogyan került Szabó Sándor, a festőművész a nagylengyel! olajbányászok közé? Először talán azért, mert Zalából, Zalaegerszegről indult el. Ő így vall róla: „Valamennyi képzőművészet egyaránt érdekelt, vonzott gyermekkoromban. Még amikor 1946-ban jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára, akkor sem döntöttem: szobrászat, vagy festészet?” Azután a Kossuth-díjas Bemátfa Aurél és Berény Róbert keze alá került a főiskolán. Mellettük érett festőművésszé, a népi kollégiumban pedig — kommunistává. Ezt mondja: „A népi kollégiumban uralkodó szellem hatására lettem kommunista. Ott ismertem fel igazában a művészet és a haladó társadalom közötti egészséges kapcsolat szükségességét. Azt, hogy ha jól akarok „szolgálni”, úgy szocialista szellemű művészeti tevékenységet kell folytatnom. Kerestem a korszerű ábrázolási formát a szocialista tartalomhoz.” A főiskola után a fővárosban dolgozott, de valahogyan nem találta a helyét. Ebben az időben ismerkedett meg Darabos Iván elvtárssal, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőjével, aki akkor Zalában volt első titkár. „Zalai vagy? Gyere le hozzánk.” „Örömmel fogadtam a hívó szót — mondja. — Az alkotáshoz a lehetőséget Gellénházán teremtették meg. Szerződésem van a vállalattal, műtermet rendeztek be, s biztosítják az anyagiakat is számomra.” Mintegy másfél év telt el azóta, s hosszú órák kellenének, hogy ennek az időnek művészi „termését” alaposan végignézze a látogató. A képek túlnyomó többsége az olajbányászok életét ábrázolja. Azt a változatos, sajátos életet, azt az áldozatos és nehéz munkát, ahogyan az olajat, a zalai föld nagy kincsét felszínre hozzák. — De nemcsak azt tekintem itteni „missziómnak” — folytatja —, hogy ábrázoljam az életüket, hanem azt is, hogy közelebb hozzam ezeket az embereket a művészethez, a kultúra szeretetéhez. Szabó Sándor szerint a mai művész fontos hivatása az ízlésnevelés. Alkotások bemutatása, baráti beszélgetések során eltávolítani érzelmileg is az embereket a giccstől, a valóság meghamisításától és közel hozni őket a szocialista művészethez. 14 ÉLETÜNK 209
