Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Grábics Frigyes: Győri "beszélő házak"

obsitosa Pápára megy. A jóbarát Orlay Petrich Soma ilyen személyleírást ad róla: „A szokottnál soványabban, bakancsba fűzött kékszínű nadrág, katonafrakk és lapos fehér posztó kucsmában, amilyenben az obsitos katonákat szokták elbocsátani. Egy görcsös bot s válláról lefüggő durva vászon-zakó volt minden magával hozott holmija.” Szeretne ismét diák lenni. „Szüléimét okvetlen meg kell látogatni, s ha látom, hogy ők képesek lesznek valamivel segíteni, még lehet, hogy ősszel visszatérek Pápára” — idézi vissza Petőfi szavait a jóbarát. — Remélte azt is, hogy talán sikerül atyját a színészetről más véleményre bírni, s akkor mégis csak e pálya mellett fog maradni. Elindult tehát rég nem látott szüleihez, de habozó lélekkel ez útjában is kereste az alkalmat, hogy valami színi társaságba jusson. Ehhez kötött reménye... vezette őt mindenekelőtt Pozsonyba ... (innen) ... Győrnek indult, azon reményben, hogy talán itt fog találni színész-társaságot, mely a művészet után sóvárgó lelkét ápoló karjaiba fogadja s elégedetlen gyomrát is megnyugtathatja. Azonban itt is cserben hagyta reménye. Látszik, hogy még kissé tétován nézelődik a civil világban, hisz Pozsonyban 1833 és 1842 között magyar színészek csak egyetlen egyszer fordulnak meg, akkor is mindössze néhány napos vendégszereplésre. Győrött pedig már december óta nincs társulat, s majd csak októberre várják vissza Fekete Gáborékat. Petőfi és Győr első találkozása így balul sikerült. (1)

A második már jobban. Két év telt el, s nem haszontalanul. Egy pápai diákév, s az első irodalmi sikerek az önképzőkörben, sőt az Athenaeumban ist mint színész megfordul Székesfehérváron és Kecskeméten, aztán Pest, majd ismét Pápa. Iskolába nem járhat, hisz ínsége oly teljes, hogy még a legendás vándorszínész-nyomor is elérhetetlen ábránd. Ez a pápai 2—3 hét különben is csak pihenő a Kecskeméttől Pozsonyig terjedő gyalogtúrán. Pozsonyba menet ugrik be Győrbe. Kovács Pált keresi, tőle tudjuk az egész látogatást előzményeivel együtt: ,,A pápai reformált főiskola növendékei... képzőtársulatot alkotnak. A tanárok egy évben néhány aranyból álló jutalmat is tűztek ki az ifjú munkás nép buzdítására. Én akkor már Győrött mint gyakorló orvos működém, — tisztelt barátom Czuczor Gergely pedig ugyan az itteni királyi akadémián volt a költészet r. tanára. — Minket kettőnket tiszteiének meg tehát ... néhány jutalomra írt s beadott eredeti ballada megbírálásával. — Egy ezek közül csakugyan kitűnt pályatársai fölött... a megjutalmazott ballada írója bizonyos Petrovics Sándor főiskolai növendék ... Én az egész ügyet el is felejtettem már, midőn egy reggel igénytelen külsejű fiatalember lépett be hozzám — s magát Petrovics Sándornak, két arannyal jutalmazott ballada írójának mutatta be . . . Csupán látni akart, mint első művének bírálóját... A szerény fiatalember nekem igen megtetszett, bár külseje bizony nem sokat mutatott: csak sötét ragyogású szemei hagyták sejteni a rendkívüli szellemet.” Ekkor járt először ebben a házban, 1843. május elején. Nyilván nemcsak első elismerőjénél akart tisztelegni, hanem irodalmi kapcsolatokat is keresett. Aztán Petrovics, a költő és Rónai, a színész közös buzgalommal bandukolt tovább Pozsonyba. (2)

A következő évek a költői kifejlődés és elismertetés évei. A fiatalok „nemzedékké, szerveződésének” is ő a vezére. A Tizek Társasága lapengedélyt természetesen nem kap, pirulás nélkül csak az Életképekhez szegődhet Petőfi. Am ez csak amolyan félmegoldás. Ekkor bukkan fel életében ismét Győr és Kovács Pál.

A győri kereskedők közlönyében, a Vaterlandban 1846. november 28-án

194