Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: A Dunántúl költője

Ez hát nem harsány kürtszavú világmegváltás, nem harcias titánkodás, hanem emberi szó, a harmóniát kereső és megtaláló emberé, melyet mindenki magáévá tehetAz énekemben ne keress világot,

Amit sóvárgó szemem sose látott.

Bennem kis harcok riadója zeng,

Hogy el ne fújja lámpámat a sors,

Hogy lobogjak e küzdelem felett,

Mert hátha vannak csüggedt emberek,

Akiknek ez is menekvést jelent.

(Kisvárosi temető)

De végül is miért keressünk magyarázó elméleteket, találó jelzőket, megvilágító hasonlatokat, midőn a költő maga jellemzi magát a leghívebben s a legtömörebben:

Fia vagyok a földnek, mégis enyém a véghetetlen ég is, a veglelek közt bizton állok.

Az én hősöm nem a világot, magát akarja maga ellen, megszervezni a szeretetben.

A végietek közt helyét bizton megtaláló költő nagy nyereményt küzdött ki az élettől, s költészete ezt a nyereményt ajándékul nyújtja szélsőségek felé hányódó embertársainak.

182