Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
A Tér tehát az élet és mozgás jelentkezésével idői jelleget kapott. Az idővel gazdagabbá, teljesebbé lett. A tétlen Tér az élettel „idősült”. A két örök minőség, az örök változatlan Tér és az örök változó Idő egymásban és egymással kezd hatni és megvalósulni. Genezisünk teihát már módosult és így fogalmazható: kezdetben volt a Tér és az Idő. A mozgással a nyugvó Létből, Térből kiválik a létezés három birodalma, a föld, a tenger és a levegő, mint ahogy azelőtt már különváltak küzdve a menny csodái, az égitestek, hogy az elhatárolt jellegű élet feltételei meglegyenek, s növény-ruhába öltözhessék a föld, s elindulhasson rajta az állat, az ember folytatni faját, a „jámbort, a csalfát, gyilkost és dicsőt”. A mozgással megjelent a Térben az Idő, amely így innen, tőlünk tekintve, a Múltjával lassan Jelenné lett, s hogy Jelenével Jövővé legyen haladó iránya szerint. A téri, sztatikus világképben ezt is érezte és értette Vörösmarty. Érzékelte és művén keresztül velünk is érzékelteti a világ dinamizmusát, idői jegyét és jellegét. A téries világot átszövi, átmódosítja, telíti dinamikus, idői világgal. A műből ez a felismerés erősen tárulkozik. Ezt idézik a múlt—jelen—jövő hármasságával a zajló, mozgó, forgó élet hármas jelképei a Kalmárban, a Fejedelemben és a Tudósban, s mégegyszer nyomatékül az ördögfiakban: Kurrah- ban, Berrehben és Duzzogban. És végül teljes bizonyságként a háromszor három, tehát az egész kört lezáró 9 Nemtőben. (Akik a szereplőknek ezt a pontos arány-elosztását véletlenségnek ítélik, azok elutasítják a művet maguktól.) A sztatikus, téri világkép váltószáma a négy, a dinamikusé, az időié a három. A Csongor és Tündében, mint műben, e két világkép összevegyített s egy- másba-működő szintézisét találjuk. A téri világ bonyolultabb lett az időivel. Ez harmóniás feloldása a két ellentétbe feszülő végletnek, világképben, tájban, emberben és kultúrában egyaránt. Az Időnek a Múlt—Jelen—Jövő állapotában megjelenő hármasságát az említett szereplőkön kívül, mint az idői, dinamikus világkép biztos jegyét, az Éj-monológjának tudatosan hármas felosztása is tökéletesen bizonyítja, különösen azok felé, akik a szereplők bizonyságát esetleg kétkedéssel fogadják. A világegyetem élete és sorsa jön az örök létű, mérhetetlen és végtelen Térből, s az Időben térülve megfutja a maga életidejét és sorsát minden, s utána visszahanyatlik ismét a néma, csendes Térbe-létbe. Melyik vajon az átfogóbb világ-átvilágítás, a sztatikus vagy a dinamikus? Kétségtelenül a sztatikus. De érvényesebb a dinamikus, mert tér nélkül nem lehet el, térben kell lennie és életesebb. Mindezt megtanulhatják a görögök hatalmas szellemi hagyatékukból, a latinok a történelmükből, a finnek a Kalevalából, a vogulok a medve-énekeikből, más népek ismét másunnan, mi magyarok pedig a töredékes, de még eleven mítosz hagyományunkból, a dozmati regös-énekből, a székely Júlia szép leányból és főleg Vörösmarty Csongor és Tündéjének megálmodott kozmogóniájából, a kihallgatott Éj nagy vallomásából. Az Észak Északájáéból, mely a Tér múl176
