Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

hangja. A test és vér erős törvénye harmóniát tép, kavarogva tündéreket és ördögöket idéz, minden lehetőség felé egyforma esélyességgel tusakcdik ez a világ, révül és lázad, családi, érinthetetlennek vélt kötelékeket zúz köny- nvedén szét, felszabadul és felbont, kétfelől ható nemi igézetében erjed, s ál- \ tata új világ teremtése felé hánytorog és háborog.

Ismeri a lélek-, orvos- és neveléstudomány ezt az állapotot. És ismeri mindenki. Tudományosan, igényesen pubertas-nak kereszteljük egyik szakaszát és a mirigyek működésével hozzuk kapcsolatba, de lényegéről alig tudunk valamit is.

Pedig ez az állapot az ember külsejére van írva. Végtagjai az e kort élőnek megnyúlnak, gyermeki arányukat vesztik, a hangja vált, ivar-jellege kidomborodik, arcok, képek, érzések, vágyak rohanják meg és lepik el. Érzéseiből képesedő arcok, testek üzetéséből indul ezek űzésére, ismerni, tanulni, tapasztalni, és rohan tudás, foglalkozás, pénz, hatalom és legfőképpen nő meg nő után. Vére belülről döngeti, ott lüktet minden porcikájában: agyán, szemén, arcán, végtagjain, nemén, és tör, árad ki, mind erősebben a külső világ felé. S tajtékzó hullámzásban csapzik az egész élet.

Ez az állapot testesedik meg Vörösmarty érvényes megragadásával „hősünkben”, ahogy minden másik szereplőben is állapotok és világ-jellegek sűrűsödnek. Csongor éli a két határ-állapot válságát. Már elindult az élet köteles, hívó, űző és beteljesítésre váró nagy parancsára, de még nem véglegesen, nem kizárólagos és nem egészen tisztázott céllal, csak zűrös-zavaros sejtelemmel valami gomolygó, alaktalan intésű, új világ után, amely egyaránt jelentkezhetik nő, pénz, hatalom, tudás vagy bármely egyéb emberi törekvés tormájában is.

Cacngor azt, hogy a keresés útián van. világosan, látja, tudja. Élesen kezdi fölismeri, hogy ifjúsága is, mint, minden más állapot, csupán a vén és vé- n'ítő Időnek, aki úgy is mint szervrendszer, de még inkább mint közvetve' 'ható és érvényesülő, mégha a mirigyek rendszerén keresztül érvényesül is, Mirigynek a függvénye, és neki, az ifjúnak, egy a másiktól függő, hordott es meghatározott világténynek, nincs más lehetősége, ha meg akar maradni leg- magának, csak az, hogy szembe szegül ellenlábasával, az őt, az ifjúság-állapotot elrontó és túllépő, egyetlen félelmes ellenségével, a múló és mindent elmú- lasztó idővel.

Előre tudott és reménytelen kimenetelű küzdelem ez, hiába való tusakodás, mert az egyik oldalon, az időén, ott az abszolút bizonyosság, Csongorén pedig a határtalannak érzett, de idő-jártával semmivé roppanó ifjúság gyors álmú tűnésével. A harc reménytelen. Harcolnia kell mégis, mert nem lehet nem harcolnia. Az övéénél nagyobb követelés űzi, melyet ugyan ő sajátjának érez, nevez és vall, de túlnanról nézve csak vak eszköze s törékeny játékszere amannak. Mert ahogy az idő hozza el életünket — más életeken keresztül megvalósulva — és benne ifjúságunkat, ő viszi is el, ezt is, amazt is múlhatatlanul. Ha megállna az idő, úgy maradhatna meg benne ifjúságunk is. Az idő azonban meg nem áll, fölépít bennünk szervrendszereinken keresztül, és ugyanígy old szét megfoghatatlanul és biztosan, mégis észrevétlenül. Hogy hogyan? Egy egész sereg tudományág magyarázza a maga kísérleti és egzakt módszereivel és kutatási eredményeinek szintjén, de Vörösmarty nem tudományos kézikönyvet ír, hanem jelképbe szorított drámai költeményt.

158