Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Szamos Rudolf: A táncosnő (Regényrészlet)
egy buta liba és felkavart mindent. „Könnyű mondani, hogy eredj haza és ne törődj velem”, de mi lesz azután? — Valami megoldást kell — mondta az orvos. — Maga dolgozik? — kérdezte aztán a lányt. Éva a fejét ingatta. — Családja, rokona? — Nincs. Rajta kívül senkim sincs — mutatott Karcsira. — Ostoba túlzás... — majd ingerülten felcsattant: — Te akartad! Te akaszkodtál rám, pedig még az elején megmondtam, hogy nős vagyok és nem tudok elválni. Hiába feküdnék melletted, nem tudnálak etetni, nem volna lakásunk, kiállhatnánk a sarokra koldulni. Te akartad, hát miért nem vigyáztál jobban... Ö, de szerencsétlen vagyok. Az orvos bosszúsan pillantott a fiúra. „Férfi ez? Pojáca. Siránkozik, mint egy taknyos kölyök s csak akkor nagy a hangja, ha kockázat nélkül mások nőjét ölelheti.” — Sajnálom, nem segíthetek — mondta. — Köszönöm — hálálkodott a lány és magára maradt. Az orvos elköszönt, Karcsi nem. — Balek vagy — mondta a lépcsőházban az orvos. — De mit tegyek? — Zavard vissza a szüleihez ... — Azt nem lehet. Nem megy és ha el is menne, akkor kavarna szép vihart. Te nem ismered az apját, aki szerinte nem is az apja, csak nevelője és előle menekült hozzám. — Akkor dugd el vidékre. A fiú megállt: — Hallod, nem is rossz. — Ott szülhet, ha akar. Ott senki nem keresi a gyerek apját és utána állami gondozásba adhatja. „Igen, mert múló fellobbanásokért nem költözhetek albérletbe. A feleségem sok mindent elnézett eddig, de ezt?” — Gondolsz valamire? — nézett rá szigorúan az orvos. — Igen •— bólintott Karcsi. —Egy idősebb asszonyra gondolok. — Az fontos, mert ilyenkor valamire gondolni kell. Egyszerű, jólelkű emberekre kell gondolni, akik barátainknál jobban megértik gondolatainkat és önzetlenebbül segítenek. — Rájuk gondoltam. Egy kis házra a Duna-parton. A partot szegélyező dombhajlat mögött egy kövér asszonyra. A férje húzott ki a zajló jégtáblák közül. Az asszony ápolt és azóta nem jártam náluk ... (Részlet egy készülő regényből.) 10* 147
