Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Vágvölgyi László: Asszony egyedül (Elbeszélés)
Hazafelé is két csoportba indultak. Juliskának még a kapuban is sokáig magyarázták, hogy most alaposan össze kell fogni. Brugóék biztosan nem hagyják annyiban a dolgot. Uralkodik ez a család s eddig még mindenkinek beletörött a bicskája, aki ezt az uralmat meg akarta dönteni. A pártba például senkit nem vesznek fel, aki nem rokonság. A vezetőség többsége mindenütt Brugó érdekeltség. Feketéné másnap jelentkezett a pártba. Kegyetlen vita támadt a felvétele körül. Még jó, hogy a járásiak kint voltak. Egyhangúlag elutasították volna. — Miféle javaslói vannak? — érveltek — Mi az, hogy a nőtanács? A nőtanácsban pártonkívüliek vannak. Mind, kivétel nélkül. Hogyan tudják eldönteni, mi helyes a párt szempontjából? — Miért olyan fontos egyszerre, hogy párttag legyen? Egy éve múlt csak, hogy idejöttek, nem is ismerjük. Ki tudja kifélék, mifélék voltak? — Gyanús ez, elvtársak. Túlságosan gyanús! Igazán mindenben támogattuk eddig is az elvtársnőt, mint pártonkívülit. Támogatnánk ezután is. Mit akarhat egyáltalán, ha nem elég a mi támogatásunk? Azt javaslom, várjunk, amíg az okot tisztán láthatjuk. — Szemináriumra bezzeg nem jelentkezett önként! — Nem értem — mondta Mihály, a tanácselnök. — Akár tanácselnök akar lenni, akár tsz-elnök, ahhoz ma már nem kell a párttagság. — Nem funkció kell nekem, hanem az igazság — nézett szúrósan a Bru- gók szemébe Feketéné. — Az kell, hogy itt, a taggyűlésen mondhassam a szemükbe elsősorban a hibáikat, meg a gyávaságukat. Hogy itt mondhassam el először, hát a maguk feleségei miért nem dolgoznak? Miért mások feleségeit küldik mindenhova először? Agitálni, kapálni, nőtanácsba, szülői munkaközösségbe. Feketéné túl sokat tudott ahhoz, hogy le lehessen győzni. Érveire nem volt válasz, letagadni nem lehetett, ott voltak a járásiak. — Nem tudom miket jelentenek fölfelé, de előszedhetjük a jelentéseiket a szövetkezeti demokráciáról, hangulatról, az emberek véleményéről s összehasonlíthatjuk az igazsággal — ült le Feketéné hozzászólása végén. A járásiak is Feketénének adtak igazat. — Hét éve nem vettek fel tagjelöltet, elvtársak! Mindig azzal érveltek, nincs olyan ember, aki jönne, aki politikailag elég érett lenne. Hát most mivel akarnak érvelni? Feketénét két ellenszavazat mellett végül is felvették. Sándor, a titkár — aki pedig ellene szavazott — utána rögtön azt javasolta, bízzák rá az agi- tációs csoport vezetését pártmegbízatásként. — Csak azért, hogy lássa az elvtársnő, a többség véleménye után hajlandó vagyok mindenben támogatni. Másnaptól valamennyi Brugóné megindult a faluban. Tóth Jakabnéhoz is benézett Vendelnek, az elnöknek a felesége. — Nem maradok ám — telepedett neki, mint aki legalább is ott fog telelni — nem maradok, kedvesem. Csak, mondom, ha már erre járok. Hallom, tanácstagnak javasolják a férjedet. Meg is érdemli. Derék ember lett, nem hittem volna róla egy évvel ezelőtt. Egészen beleszépült az az ember, te! Legénykorában nem volt ilyen csinos. No, igaz, akkor csak a te szemedbe 122
