Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Ferenczy Károly: Önvád (Elbeszélés)
— Az utasok vegyes témáról beszéltek. Csak hangfoszlányokat hallottam Balról gépkocsik karavánja kígyózott a megszokott rohanással. Jobbról nevetséges jelenet. Egy csacsis fogatot ráncigáit a gazdája. A két jámbor jószág kétfelé húzott, s neadj isten, hogy megindultak volna. Valaki odakiáltott: — Mi van szaki bácsi, csak nincs dugulása a márkának? —• S mire visszanéztem ... Keze reflexszerűen lendült a fék felé. — Itt húztam meg a féket. A hátam mögött az emberek előre lódultak. Az ajtó nagyot reccsent, s az ablaküveg csörömpölve tört ki. Valaki felsikoltott, majd elviselhetetlenül jajgatni kezdett... Egy gyerek előrebukott mellettem, felnyögött és elájult. — Az anyja istenit, hogy vezet?! Marha!! — Egy mély basszus vágott a nyelvzavarba. — Engedjenek az anyámhoz ... ! — Mentőőőkü Emberek ... folyik a vére. — Nyugalom emberek, őrizzék meg a ..., — mintha Vera hangját hallottam volna. — Negyvenhét, negyvennyolc, negyvenkilenc ... — Ember, meg van maga őrülve!? Hogy vezet!? — A féket már két kézzel húztam. A távolság egyre csökkent. Egy kar nyúlt a fék felé. Nem érte el. Valaki félrelökte. Két férfi rohant a sínek felé. Az egyiknek a kezében deszkadarab volt. A kerekek alá akarta tenni... elkésett. A másik a szerencsétlen öreg felé rohant, aki. bal felén feküdt. Jobb kezét még a magasba emelte, utoljára, s aztán a kerekek ... idáig hurcolták. Kárli már nem számolt. Megállt, s mereven nézte a vizes kövezeten a három rothadt krumplit. Az eső már rég elállt. Arcáról hideg verejték csordult alá. Keze görcsösen szorult össze, mintha most is a fékkart fogná. — Mire leszálltam, már a rendőrök fogadtak. A tömegtől nem láttam a szerencsétlen öreget. Az arcok megvetően néztek rám, akár egy leprásra. Vera szólított meg: — Kárli bácsi, itt vannak a tanúk. Azt mondják, hogy. .. — Mit akart Vera mondani? Nem tudom. Aztán a rendőr szólt, valami olyasmit, hogy a kocsit a garázsba kell vinni. Aztán megint Vera tűnt fel az ajtóban: — Kárli bácsi, menjünk! Mennünk kell! A forgalom... A tömeg a járdáról hadonászott és kiabált. — Miért hagyják szabadon...?! — Hol van, mit csinál a rendőrség? — Talán arra várnak, hogy önként besétáljon? — Hát ez az igazság? Keresztül gázolt egy emberen, gyalázat! — Miért nem tartóztatják le!? Kárli most a járda szegélyén ült, s a gondolatok kusza rengetegével birkózott. Emlékezete teljesen felmondta a szolgálatot. Zsebéből az Esti Hírlapot húzta elő. A betűket nehezen látta. 64
