Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 1. szám - Bertalan Lajos: Falusi levegő (Elbeszélés)

— Nincs nekem fiúm. .. hiszen tudja ... a nevemet is tudta ... nézze! — kinyújtott kezén gyűrű fénylik. — Török Anti az uram, ismerheti.

S mintha néhány elmaradt gyomot talált volna, két-három kapavágással segít magán. Ügy nem kell fölnézni. Érdesen, nyersen surrog, herseg a föld minden vágásnál. Félreszaladt egy kavicson, s a tövéntalált szár lassú sercegéssel áthajlik a sorközre, kettejük közé.

— Kár érte.

— Ügyetlen voltam — mentegetőzik a lány — de most már igazán megyek, viszontlátásra . .. Azért nem haragszik, ugye? Ha mifelénk jár, ne kerüljön sl bennünket. Szívesen látjuk. Van cseresznyénk is.

Mentében visszatekint, rebbennek, zizegnek körülötte a zöld levelek, haját legyintik, nem érzi, könnyedén lépdel, vállravetett kapája bukdos-libeg utána. Menj.

Már nem nézi. A föld porhanyós. Rögök is akadnak, hantos maradt szántás után, hagyott a fogas is, a henger is. Kapája fokával ráüt egyre. Öklömnyi darabokra esik szét, majd apró ütögetésektől borsónyi morzsalékká, porrá omlik. Szandáljába is hull. Mezítláb jobb lenne dolgozni. Karjában, derekában, bokájában ruganyosán feszülnek — lazulnak az izmok. Könnyű edzés. Egy, kettő, három, négy ... Döntsük előre a törzsünket, egy, kettő, három ... Napfény, levegő ... Ria ... Marika .. . Messze vagytok, mint az áttetsző ezüst csík oda- fönn a gép után. Eloszlik az is...

Este megfürdik, bemegy az irodába, felkattintja a villanyt, előveszi jegyzettömbjét, s az utolsó lapra nyomtatott betűket rajzol.

Kopognak. Egy idősebb asszony nyit be, arcán hirtelen meghökkenés látszik, vissza is fordulna, de némi tétovázás után meggondolja magát, s félszegen, zavartan beteglapot kér.

— Kinek lesz?

— A menyemnek, ifjú Török Antalnénak.

— Marikának?

Nen válaszol.

— Marikának lesz? — kérdi mégegyszer.

— Ifjú Töröknének — szól az asszony, s a hangja vág, mint a jólreszelt, kalapált kapa éle.

— Hiszen délután még semmi baja sem volt.

Az asszony hallgat, maga elé néz.

— Mi baja történt? Szóljon már!

Rándít egyet a vállán.

— Talán megütötte magát?

Űjabb vállrándítás.

— Talán leesett valahonnan?

Konokul hallgat.

— Nézze, kérem — kezdi kissé hivatalosabb hangnemben, de az asszony jéghideg nézése elnémítja. Kitölti a beteglapot. Az asszony elmegy. Nem köszön. Bejöttékor sem köszönt.

Reggel majd megtudom. Jani a szomszédban lakik.

Ismét csend. Szúnyogok, lepkék rajzanak a villanyégő körül, falevelek mocorognak az enyhe szélben, egy-egy kerékpár suhan az úton lámpa nélkül, ismerik a járást vaktában is.

Nyugalmas, csendes nyári este van, s üdítő, friss falusi levegő ...

35