Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Bárdosi Németh János: Szabó Lőrinc (Emlékek és jegyzetek)

A kortárs szemével láttam Szabó Lőrinc emelkedését attól kezdve, hogy Babits Mihállyal, Tóth Árpáddal szövetkezett Baudelaire „Fleurs du mals”- jának lefordítására. 1922-től 1926-ig szinte minden évben megjelent egy kötete, melyekben a „Nyugtalanság” nagy énekeit hiánytalanul elmondta: a pénz s a város vasbilincseivel. A kapitalizmus szörnyével szemben ő volt a kivontkardú angyal, a lázadó és számonkérő. Emlékszem: a Mérget, revolvert, a Negyedóra Isten és a hivatal közt, az Operába indul az autó című verseinek megjelenésére. A „szegénynek lenni s fiatalnak” című versében már a későbbi József Attila „tudatos jövőbe látása.” felé mutat utat:

„Száraz parafa már a nyelvem, minden szép eltorzul szememben, jobb a némának, jobb a vaknak, — mert rettenetes ennyi vággyal szegénynek lenni s fiatalnak.

Óh, részt kapni minden örömben! —

Fűlj meg, lélek tüze ... De nem, nem,

Ez csak a düh, a régi átok: tanulnunk kell, testvéreim, újak, indulók, proletárok!”

* * *

Közvetlenebb kapcsolatba 1931-ben kerültem Szabó Lőrinccel. Második verseskötetemről írt recenziót a Pesti Naplóban. S később: 1935-ben a szombathelyi Faludi Ferenc Irodalmi Társaság vendégeként személyesen is megismertem. 1932-ben lettem a Faludi Társaság elnöke. A műkedvelős irodalmárkodás után néhány írótársammal megpróbáltunk az új irodalomnak kaput nyitni a nyugati végvárban: Szombathelyen.

1933 tavaszán Móricz Zsigmondot hívtuk le elsőként hozzánk. Erről a találKozoról már számot adtam a pécsi Jelenkorban (1958). Féja Géza, Illyés Gyula, Nagy Emma voltak a fiatalok közül az elsők, akiket meghívtunk vendég- szereplésre. A cél az volt, hogy igazi lélekcsere alakuljon ki írók és olvasók között. Az olvasó ismerje meg az új írás művészeit, az író pedig lássa meg ezt a gazdag kultúrtájat, Szombathelyt és környékét: Jákot, Kőszeget, ahova minden vendégünket elvittük.

A „betörés” nem ment könnyen, hiszen ezek az írók a progresszív gondolat hírhozói voltak, s egy liberális és papi városban nem mindenki tapsolt a változásnak, pláne: a földindulásnak. Érthető, hogy Szabó Lőrinc lázadó, expresszív hangja, Németh László (mert Németh Lászlóval közösen hívtuk meg Szabó Lőrincet) külön vihart kavart Szombathelyen, amelynek várható fejleményeivel magam sem számoltam eléggé.

1935. március 10-ére hívtam meg Szabó Lőrincet és Németh Lászlót irodalmi előadásra. Ahogy a régi plakátot nézegetem, kitűnik belőle, hogy az irodalmi esten Szabó Lőrinc költő, a Magyarország szerkesztője verseiből olvas fel, Németh László író, a Tanú című folyóirat szerkesztője pedig „Reform” címmel tart előadást, majd, „Ember és szerep” című könyvéből mutat be szemelvényeket.

Az estre Németh László egyenesen San Remoból utazott haza, Szabó Lőrinc pedig a robotos napok pihenő vasárnapját áldozta fel erre az útra. Mert való133