Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Gazdag Erzsi versei - Leányka, a lepke és a Nap
Friss hasábbal etetünk tűz, tűz, tűz; melegedjék a kezünk, tűz, tűz, tűz. Ugorj, pattanj magasra láng, láng, láng! Fesd az orcánk pirosra láng, láng, láng! A LÁNYKA, A LEPKE ÉS A NAP Kék tükör az ég most, nincsen rajta folt; lefújta a szellő, ami rajta volt. Ott nevet a nap fenn, tükör közepén, arany szemüvege villog a szemén. Mit lát a tükörben? Mire mosolyog? — Meglátott egy lánykát, épp lepkét fogott. Repülne a lepke, szárnyát verdesi. Kacag a leányka el nem engedi. Nyúl ugrik a zöldből, megijed a lány. Elereszti foglyát, az meg tovaszáll. — Szállj le lepke, szállj le hívja, kergeti. Tejet, vajat, mézet ígérget neki. De a szabadult rab már messzire jár, gyöngyvirág erdőben gyöngyvirágra száll.
/
