Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: A szerelem trilógiája. Vörösmarty-tanulmány
Halált és haragot mind ő ellenének, De kedvet, életet magának, Jevének. Áldott Jeve, így szólt, nem hagytál el engem, Azért kellett téged mindeddig szeretnem, Ha nem hízelkedik merész képzeletem: Te szerettél, és csak úgy csaltak meg engem. Igazán Döngöre megcsalta hős Csabát, Jenéhez rossz hírrel hordogatta szavát, Jelenti Jenének Csaba nagy haragját, Jene félt s ezért nem mutatá meg magát. De Döngöre vadul Dalmát megkötteté, Leányát kísérve magához viteté, Kitűnvén, hogy mindazt csalárdul mívélé, Nem volt más tett hátra, mint az erőszaké.” Az idézett sorok kibontott értelme ez: Dalmáék Jeve szülei, a Perczel- család talán maguk annyira nem is ellenezték leányuknak az ifjú költővel bontakozó szerelmi viszonyát, esetleges házasságát is, de osztályuknak béklyóiból nem merik és nem tudják magukat kitépni, ez olyan félelmes erővel köti őket. Etelka —l Jeve — talán hajlana is Csaba — költőnk —< felé, de mint József Attila kedvesét, őt is az osztálya ragadja el és láncolja magához erőnek erejével osztály jellege védelmére és szívós megőrzésére. Ha egyeseknek sikerülhetne is áttörni a szenvedély tűzében az osztályfalakat, ez nem jelentene végleges megoldást. A végleges és elvi megoldás az lehet csak, amint ezt a mű hirdeti is, hogy a társadalmi osztályokat megválasztó, mesterségesen előítéletekből és születési és vagyoni kiváltságokból emelt elkülönítő válaszfalakat kell ledöntnie a költőnek ahhoz, hogy Jevéjét elérhesse. Csaba — Vörösmarty érzi a XIX. század elején, hogy megkövült történelmi csalás az egész különbség-tudatban élő arisztokrácia már és tudja, hogy ennek a nagystílű és idejét múlt világcsalásnak áldozata ő is, meg Jeve is. Természetes, elemi életjoga ágaskodik benne fel a mesterségesen emelt elhatároló s tiltó gátak ellen. Rácsap ellenére, döngeti Döngörét, kinek rabja az ő szeretője. All a kemény tusa. Csaba egész eddigi életműve jön harcolni, segíteni Döngöre ellen. „S hada, mint felhőből leszálló sas sereg, Vagy mint nehéz szikla, mely völgybe hengereg, Ügy jött, s más részről, mint pusztító fergeteg, Jőve Döngöre is, vele nem kis sereg.” „Kicsoda áll ellen Karadó fiának? Kicsoda sereget vezető karjának 121
