Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: A szerelem trilógiája. Vörösmarty-tanulmány
II. VÖRÖSMARTY: TÜNDÉR VÖLGY Analízis és interpretáció. A művel kapcsolatos problematika és helyzetkép lényegében azonos a Délszigetével. Ha egészen rövidre fogva is. azonban mégsem mellőzhetjük itt sem az értelmezési előzményeket, kísérleteket. Toldy Ferenc ezeket mondta a Tündéd völgyről: „Fabula, személyek, szabadon lebegnek az ég alatt egy költött, bűbájos világban, mely phantastikus teremtésekkel teli, tulajdon törvényeknek hódol.” (1) Gyulai felfogását már a Délszigettel kapcsolatban idéztük. Itt ezt még csak annyival toldhatjuk meg, hogy szerinte a mű szellemére a keleti költészet hathatott, de a mű értelmezését nem is kísérli meg. Babits Vörösmarty-ciklusában (2) a Tündérvölgyet inkább kereteiben vizsgálja, mint tartalmában, és műfaji ősét az Ossziánban jelöli meg, továbbá az alexandriaiak epyllionjaiban, művészi genezisét pedig a költő belső lázadásában. Szerb Antal több okkal próbálja megvilágítani Vörösmartynak ezt az alkotási periódusát, amelyet sajátos terminológiával sír-költészetnek nevezett el. A halálfélelem és halálvágy mélylélektani komplexusát látja Vörösmartynak az ez idő tájt írt műveiben. Lélektani indokolását keresi annak, hogy a fiatal \ örösmartyt miért foglalkoztatja oly erősen a halál gondolata, majd egy speciális művészetlélektani okra is rámutat, amely szerinte igazolná azt, hogy Vörösmarty miért vált a múlandóság költőjévé: „Az alkotó ember gyötrő, ideges félelme, hogy meghal, idő előtt, hogy meghal, mielőtt a mű emléket állítana róla.” (3) A Tündérvölgy megírásának negyedik okát Szerb a személyes természetű Etelka-élményben jelöli meg. vitázva Babits koncepciójának idevágó részével. Ha ezek az okok külön-külön és együttesen is igazak volnának, magának a Tündérvölgynek az értelmét nem világítják meg. Mintha Szerb is érezte volna ezt és a hat részből álló tanulmány ciklusának ötödik részében újra visszatér ehhez a problémához és más oldalról próbálja ostromolni a Délsziget és Tündérvölgy rejtett értelmét. Itt nyitva hagyja ezekhez a művekhez egy schizofréniás — szerintünk inkább csak schizoid — költői alkat hátterének a lehetőségét, a kórképhez tartozó gazdag oki-nyalábból szimptomaként a deralizációt és a regresz- sziót említve csak. Szerbnek ez a felfogása idevágóan felületi és megalapozatlan, ha a körülményeink engedik, erre ugyancsak egy külön Vörösmarty tanulmányban kellene visszatérnünk. Szerb a továbbiakban a Tündérvölgyet a Délszigettél mérve érdekes módon, különösebb indokolás nélkül a Tündérvölgyet tartja kevésbé jelentékeny műnek. Elütő versformájáról is megállapításokat tesz, amire majd a későbbiek során úgyis visszatérünk és a Tündérvölgyet az alászállás termékeként létrejött erotikus eposznak minősíti, de tartalmának részletesebb elemzése nélkül és Babits koncepciójában maradva ugyancsak utal az alexandriai epyllionokkal; eidyllionokkal való rokonságára. A mű tartalmi fejtegetésébe, mint ahogy azt a Délszigettel kapcsolatban teszi, itt nem is bocsátkozik. Megelégszik a mű 112
