Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: A szerelem trilógiája. Vörösmarty-tanulmány

ban rejlik és fordítva. Egymásért vannak az élet biztosítására, propagálására. Egymásnak vannak az életért.

Hőseinknek és mindenkinek persze erre előbb meg kell érniök. Most még csak sejlenek egymás előtt. De mind erősebb lesz köztük a vonzás. Egyre gyakrabban fordulnak elő egymás társaságában, a víz partján játszva elülnek, lesik a sudamó halakat, és róják a meghitt, lágy intésű ligeteket.

„S boldog időtlenség árnyéka borítja be őket.” (12)

A gyermeki ártatlanság kora ez.

De ez nem sokáig tart. Fejlődésük szózata serkenti őket, az előbb még név nélkülieket, s itt már rettentő Hadadúr és bájos Szűdeli lettek, a második énekben. Megértek arra, hogy lássanak ragyogó napot, és induljanak sorsuknak elébe, mert ,,a sebes: év szárnyas nyila” elfut rajtuk.

„A két gyermek imígy egy újabb kor hajnala keltén Egymással szíves ellenben serdülve fölébred,

Egy tüzes ifjú, s a kegyes ég adománya, szelíd lány:

Ott az erő szépség, itt szépség lészen erővél” (12)

A gyermekkorból kinőtt életeknek újabb szakasza érkezett el. „A boldog időtlenség” tovatűnt. Egymás felöli nyugalmuknak vége. Megjelenik a féltő szerelem, mely: „éget, ha öl, ég, ha nem ölhet. És életek s örömök hervadnak szörnyű füzétől.”

Üj szövetségre törnek szerelmük sodró érzetében. Csattanó csókok repülnek ajkukon, de tüstént rájuk csattan a tiltás nyűgző hatalma. Egymás másságának világos fölismerésével szigeti zártságuk tudata toppan elő, nyiladozó egymásra találásuk megszakad, morális, társadalmi gátak lépnek természetük űzése elé, együtt-serkenésük egységes és bontatlan szigete kettéhasad és szétválva távolodón — a vonzáserő növelése érdekében — sodorja felesült szigetüket a sodró életár: napszállatnak az ifjút, s támadatnak a lányt.

„A szomorú partok, mint két testvéri hajónak Párja, kit a szélvész egymástól messze szakasztván,

Erre egyél, mását tova hajtva dühödt erejével.

Ügy válónak ezek, nyugatot közelítve az ifjú,

A szűz támadatot, mint két fejedelmi szoborkép Állván a parton, s egymásra hiába sóhajtván.” (12)

Amikor a szerelemben tudatosodik az, hogy a nő és a férfi két külön világ, igazában akkor kezdődik el az egyéni esült különneműség tépő harca e két világ eggyétételére. Ebben az egymásra-találásban rejlik az életfolyamat biztosítása.

Az első mély és okolatlan belső szenvedést a gyermek-emberre a szerelem jötte hozza meg. Puszta sivataggá válik számára az eddigi dús életű táj. Nincs nyugodalma. A meglátott s megízlelt lány üzetése űzi afelé, kinek lányságá titkán a szemérem áll erősen őrt.

A férfiú férfiúsága és a nő nőisége olyan két külön világ, amit nem fizikai távolságok választanak széjjel, hanem a hímség és nősténység ős-elemi minőségei, ahogy ezt Vörösmarty olyan jól tudja és olyan szépen mondja Csongoréban és Délszigetében is.

109